Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
című vers jelöli. A költemény ilyen jellegét már a vers első két sora elárulja: Kifáradtam nagyon, pihenésre vágyom, Végső szívcsatám volt... lelkem, testem fáradt. A versre azért is érdemes felfigyelni, mert a költő szerelméről való végső lemondás megfogalmazása mellett, mintegy összefoglalásaként is tekinthető mindannak, amit körülbelül két év szerelmi verseiben olvashattunk. Megtalálni benne a lány hidegsége miatti panaszt, s valamennyi versnél világosabban nevezve meg, a költő szerelmének útját álló körülmények elleni lázadást. A költemény ugyanakkor, érzelmeinek el nem fogadásán túl, valamint olyannal is vádolja a lányt, amit leginkább kacérságként, Tóth Kálmán érzelmeivel való méltatlan játékként értelmezhetünk: Vétkeztél! vétkeztél!... lehet, akaratlan?... Amidőn a szívet játékszernek nézted, De bűnhödöl érette!... úgy é oh hölgy már is A lelkiismeret furdalását érzed... Halvány vagy azóta, mióta mondja lelked: Hogy egy hő szív ollyan bánást nem érdemlett. E versszakhoz hasonlót a vers egyéb sorai is sejtetnek, olykor mintegy vádirattá avatva az egész költeményt. Hogy Tóth Kálmán félreállásához a lánynak ez a versből kiolvasható könnyű játéka adta-e meg a végső indítékot, nem tudni. A vers, amelyet már a keserű beletörődés diktált, mindenesetre valóban a lemondást jelentette. Az azután írt költeményekben a fájdalomét észrevehetően váltja fel más hang, csak néha jelzi egy-egy sor vagy vers59 az emlékek lassú oldódását. Tóth Kálmán érzelmeiben a cezúra, a váltás ilymódon az „Emléklap helyett” című költeményen túl a versekben általában is nyomon követhető, mígnem az 1849 és 1851 tavasza közti érzést az „Emléklap helyett” című vers után nem sokkal új fellángolás követi, a Spitzer Nina iránti szerelem, amelyet félreérthetetlenül jelez az 1851. szeptember 14-éről datált „Harmat van a lombon...” című költemény.60 Az első vers talán, amely Ninához kapcsolódó érzelemből fakadt. A költemények főszereplője ekkortól, a korábbi versekkel ellentétben, Nina ismert szőke alakja lesz. Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy Tóth Kálmán 1849 és 1851 között táplált szerelmi érzésének hősnője minden valószínűség szerint a Kalocsán lakó Bolváry Etelka volt. A költő iránta érzett szerelmével kapcsolatban, elsősorban Tóth Kálmán azidőben írt versei alapján, arra következtethetünk, hogy e szerelem kiteljesedésének társadalmi, vagyoni különbségek állhatták elébe. Az ebből fakadt keserű élmény pedig nemcsak az akkor keletkezett szerelmi 24
