Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)

színműveinek utánzására gondolnánk, mintsem eredeti élmények írói feldolgozására. Tóth Kálmán szabadságharc alatti s utáni életének és a „Puszták rózsájáénak a szembesítése mégis az ellenkezőről győz meg bennünket. Miként Tóth Kálmán verseire is áll, hogy többé-kevésbé pontosan tükrözik a költő érzelmi életének eseményeit, a „Puszták rózsája” is elsősorban ezekből merítette tárgyát, s cselekményének egyes elemei közvetlen összefüggésben állnak Tóth Kálmán említett életszakaszának eseményeivel.

A színmű alapgondolatának, cselekményének megformálásában bizonyíthatóan két tényező játszott közre; a költő forradalom és szabadságharc alatti élményei és egy közvetlenebbül ihlető magánéleti esemény. Közelebbről vizsgálva meg ezeket, alapvetőbbnek, meghatározóbbnak az utóbbit kell tartanunk. Az előbbi inkább csak a színmű külső megformálásában kapott szerepet, míg a történet gondolati része a mű hátterében álló magánéleti mozzanatokkal függ össze.

Az élmények, amelyek Tóth Kálmánt a forradalom és szabadságharc alatt érték, a színműnek mindenekelőtt az időkeretét adják, de ezen túlmenően több ponton motíválólag jelennek meg a cselekményben is.

1848/49 eseményeinek említésével először az első „szakasz” negyedik jelenetében találkozunk, amikor az öreg számadó, Mákos Gyura felesége elújságolja férjének, hogy „a rácok odalent nagyon bomlanak.” Ezt követően, már a cselekmény szerves részeként, a második szakasz toborzó jelenete és a színmű befejező képe idézi vissza a közelmúlt történetét. Az említett motívumok, 48/49 eseményeinek beleszövése a cselekménybe a színmű írásakor természetesen önként kínálkozott, de épp a szerb felkelésre való utalás az első szakasz említett jelenetében jelzi, hogy a mű e részeinek megírása mögött nem általában a forradalom és szabadságharc, hanem helyi események és egyéni élmények szerepét kell keresni. S valóban Tóth Kálmán élete ekkori szakaszának és az említett részeknek a párhuzamba állítása meggyőzően bizonyítja a kettő közvetlen összefüggését. Elsősorban Tóth Kálmán akkori életének bajai napjai alatt, valamint a délvidéki táborokban és harcokban szerzett élményeire kell gondolni, de van kapcsolat a színmű és Tóth Kálmán későbbi szabadságharcos élményei közt is.

Ismeretes, hogy Tóth Kálmánt a pesti márciusi forradalom híre Pécsett, a pécsi jogakadémia diákjaként érte. Pécsről azonban valószínűleg nem sokkal ezután, talán épp húsvét (ápr. 23-24.) tájt, hazatért Bajára, ahonnan már vissza sem ment, részben mivel a forradalmi események miatt a tanítás a jogakadémián szünetelt, másrészt pedig mert a szerbek nyílt fegyveres felkelésének meg.12