Telcs András - Solymos Ede: Telcs Ede - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 14. (Baja, 1966)

Teles Ede 1872. május 12-én született Baján, a Bárány és Lámpa utca sarkán álló házban. (Ma Táncsics és Teles Ede utca sarkán áll az emléktáblával megjelölt szülőház)

Szüleinek második gyermeke volt. Édesapja, Teles Mór cipészmester, anyja egy elszegényedett bajai gabonakereskedő leánya, Wollner Anna. A kis Édi első emlékei azonban már Szabadkához kapcsolódtak, mert még két éves sem volt, mikor szülei odaköltöztek. A lakóhely változtatás nem sokat lendített a család anyagi helyzetén. Szabadka inkább túlméretezett falu volt, mint igazi város, és a mesternek igazán iparkodnia kellett, hogy az egyre szaporodó családot fenn tudja tartani. Édit gimnáziumba adták, de őt csak a rajzolás érdekelte. Már kis diák korában elhatározta, hogy szobrász lesz, pedig Szabadkán más szobrot nem láthatott, mint egy gyenge Szentháromság emlékművet és egy primitíven színesre mázolt szent Rókust. Ö maga később úgy tartotta, hogy apai nagyapjának, a fiatalon elhúnyt kőfaragó mesternek elvetélt művészi ambíciói keltek benne új életre.

Negyedik gimnazista korában megismerkedett Sauer Károly kalandos múltú piktorral, s minden szabad idejét annak műtermében töltötte. Sauer főként cimtáblákat festett, és csak ritkán kapott megbízást, hogy fénykép után egy-egv arcmást megfessen. De mielőtt Szabadkán letelepedett, Pesten Marastoni Jakab festőiskoláját látogatta, s ő beszélt először a fiatal gyermeknek művészetről, művészekről, Michelangelóról, valamint Izsó Miklósról, akit személyesen is ismert. A kis gimnazista lelkendezve hallgatta a színes elbeszéléseket, s ennek fejében naphosszait törte a festéket, és szívesen végzett bármilyen munkát Sauer részére.

A negyedik gimnázium elvégzése után nagy harcot kellett vívnia apjával. Rajztanárai nem tartották tehetségesnek, sőt meg akarták buktatni rajzból, mert percek alatt szabadkézzel megrajzolta azt. amit a rendtartás szerint hosszasan kellett megszerkeszteni. A köztudatban a művészek sorsa éhhalállal végződött, így érthető, ha a szülők más pályára szánták fiukat. Végre mégis hozzájárultak, hogy Pesten próbáljon szerencsét. Apja egy gipszöntő szobrásznál szerződtette le inasnak. A fiatal fiú azonban hamar rájött, hogy mesterének fogalma sincs a művészetről, ezért ott hagyta, és rövid ideig Vasadi Ferenc iparraj ziskoláj át látogatta.

Következő év tavaszán, 1888-ban, néhány forinttal a zsebében Bécsbe utazott, hogv felvételre jelentkezzék a Képzőművészeti Akadémiára, őszig egy gipszöntő cégnél dolgozott,

6