Telcs András - Solymos Ede: Telcs Ede - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 14. (Baja, 1966)
rászgeneráció. Teles ötödmagával első díjat nyert. Pályaművében Madách fejét magas reliefben ábrázolta egy medaillonba foglalva. Alatta Ádám, Éva és Lucifer alakja helyezkedett el. A kritika a szobrászati részt dicsétre, de kifogásolta az építészetit, így a megbízatást nem adták ki. Ugyanebben az évben részt vett plakettjeivel a XXI. Velencei Biennalén is. 1939-ben megbízást kapott, hogy az egykor Szabadkához tartozó Kelebia község katolikus temploma részére készítse el a szabadkai 6-os honvédek emléktábláját. Építésze, akinek valami szerepe volt a fővárosnál, egyik közgyűlésen javasolta, hogy rendezzék meg Teles Ede 50 éves művészi működése alkalmából gyűjteményes kiállítását. A kereszténypárti többségi városatyák valószínűleg nem sokat tudhattak Teles származásáról, a demokratapárti ellenzék pedig hallgatott, így történhetett meg, hogy a második zsidótörvény idején Teles Ede kiállításhoz jutott a Műcsarnokban 1940-ben. Ezen a kiállításon szerepelt utolsó szobrászi alkotása a: ..Szent Ferenc”. A szobor tervét 1926 óta melengette magában, de a második világháború kezdetén, az Éurópa-szerbe egyre jobban burjánzó nacionalista gyűlölködés idején úgy érezte, hogy ha valaha, akkor most aktuális ez a szobor. Nem az egyház szentjének akart ő emléket állítani, hanem a galambot simogató férfi alakjával a békére, az egymás iránti szeretetre akart figyelmeztetni. 1941-ben a „Magyar képírók kiállításán” többek között Prielle Kornélia mellszobrával, a Nemzeti Szalon kiállításán Szent Ferenccel és a Bálvánnyal szerepelt. Szent Ferenc volt utolsó alkotása, hattyúdala. A későbbi kiállításokon már csak festményekkel szerepelt. A festés már akadémista korában is érdekelte, és mikor takarékossági szempontból a mintázást_ csökkentenie kellett, újra festegetni próbált. Eleinte sokat küzködött az anyaggal és a technikával, de idővel ez mind kevesebb problémát jelentett számára. Főleg önarcképeket festett. Már a Céhbeliek 1934-es kiállításán állított ki képeket, s életének utolsó éveiben szobájában festegette önmagát. Meg kell emlékeznünk utolsó Önarcképéről, melyet túl a 70. évén festett. Egész alakos önarcképe, már nem kísérlet, hanem érett, komoly alkotás. Megkopottan, megtörtén mutatja az idős művészt. A kép nemcsak témájában, hanem színezésében is sokban hasonlít barátjának, Fényes Adolfnak „öreg 16
