Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

kikutat ásnak, ahol a munkához szükséges vizet tárolják. Vagy kút bői húzzák tele, vagy kész víz esetén csöveken át medencéből töltik fel. A kiskút előtt van a sáros gödör, dorozsmai szóhasználat szerint bánya. Itt folyik a sárcsinálás, amit mindig a férfi végez. Mintegy 3 m:! földet hány rakásra, lávákkal — nyeles vödör — megöntözi, kapával szétveri a hantokat, újra megöntözi és ágyúst csinál. 4x5 m-es területre földet terít, azt egész latyakosra áztatja, majd újabb terítést húz rá. Minél több rétegből áll, annál jobb lesz a sár. Minden terítést megöntöz, megkapál, az 50—60 cm magas ágyás széle rnegfitykásodik, latyakos lesz, ezeket a pocsolyákat lapáttal íeldobálja. Ha ezzel készen van, rágyújt, addig a sár beérik. Kezdi átvágni a sarat. Kapával fenékig átvágja, kissé arrébb dobálja, megforgatja. Mivel benne gázol a sárban, érzi, hogy milyen, ha kell, még öntözi, de inkább keményebbre készíti. Az egyszeri átvágást újabb cigaretta szünet követi, majd ismét átvágja. Ha ezzel is elkészült, besímítja, az oldalát felhúzza, vizes lapát belső felületével besímítja. A lapát pereme ezért kissé ki van hajlítva. Amit nem fogyasztanak, azt deszka vagy

3. A talicska megrakása (Csávoly)

8