Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

Január-februárban, ha az idő engedte, külön fogadott emberekkel készítették ki a földet, hogy az még jól kifagyjon, mert akkor sűrűbb a vályog, könnyebb a munka. Ezek köbméterben kapták a fizetést.

A téglaházak mellett munkaalkalmat jelentettek még az önálló égetőmesterek. Ezek falvakban kerestek munkát. Kidoboltatták, hogy lehet téglát égettetni, s ha elegendő jelentkező volt, annak megfelelő méretű erőt fogadtak.

A munka megkezdése az időjárástól függött, általában már április elején enyhült annyira, hogy a sárba mezítláb bele lehetett menni. A gazda megírta a szállítás idejét, és csaladonként vásárló pénzt küldött szerszámra, talicska javításra, stbre. Ez valamivel több volt, mint a foglaló, s a munka folyamán azzal együtt levonásba került.

Vonattal, kocsival vagy autóval költözködtek. Vitték a szerszámokat, üres szalmazsákot, elegendő zsírt, szalonnát, szaraz tésztát, tarhonyát. „Aki vitt, hozott is, aki nem vitt, üresen jött haza” — tartotta a mondás. Ugyanis a nehéz munka mel-1. Placc tábori égetésnél, olasz bangétákkal (Csátalja)

6