Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)
a kuglik hosszát, de emelőnek is használják. Ilyenkor az egyik ember a fűrészes, a másik a rőfös. Pár napig döntöttek, fűrészeltek, aztán nekiálltak a tűzifát behasítani és ölberakni. A hasításkor az egyik fejszével belevág a gömbfa végébe, ha behasádt a másik mögé vág, kíséri a repedést. Van úgy is, hogy az egyik végébe belevágják a fejszét, aztán sulyokkal verik. Ez 30—35 cm hosszú, 10— 12 cm átmérőjű gömbfából készült kalapács, nyele 70—80 cm hosszú. Fák tövéből szokták vágni, mert az nem reped olyan könnyen. Két végére vaskarikát húznak, és a szélét körülverik, rágyűrik. A szeremlefek sukk-nak nevezik, mert olyan hosszú a feje. A rönkök közepén négy ujjnyis csíkot kell lehántani, ez a gyűrűzés, itt mérik a vastagságot a sublerrel (hivatalos neve átlaló). A munka folyamán különféle nehézségek adódnak. A csoportfákat — melyek a földtől pár méterre vastagon elágaztak — csak úgy lehetett leereszteni, ha előbb ölfából állást raktak alá, vagy pedig felmászva fűrészelték le ágait. Erre külön bért kértek. A döntésnél megtörtént, hogy a fa egy másikon fölakadt, ez a gunyhó. „Na, csináltam egy gunyhót”. Erre másik fát veretnek, az leviszi, de lehet, hogy az is fönnakadt, s akkor kettes gunyhó lesz. Az ilyet le kell fejni. Alulról méteres darabot lefűrészelnek, a fa lejjebb csúszik. Ha a fa sima területre dől, elfekszik, ha gödör kerül alá, meghidal, ilyenkor a fűrész elül bennük, a fejszét kell a vágásba ütni, hogy nyoma legyen a pengének. Mikor nem tövestül döntik ki a fát, az a talló vágás, tallóra vágják. Ha magasan fűrészelték, szólt a kaparás: ne hagyjatok olyan magas nyakakat. Minden szombaton berakták a fát. Két kb. 2 m hosszú ölfakarót ütnek a földbe, mellé stószolnak, öleznek. A karók mellé fektetik egymásra a hasábokat bélbe. A fekvése szélessége másfél méter, 1,35 m a magassága az ölnek, üllepedésre hagyják, mert a favágók ritkásan rakják. A kaparás veszekszik is, hogy: olyan ritkán van, hogy a sapkámat át tudom dobni rajta, a nyulak átszaladnak rajta. Ha fél ölet felraktak, megint egy karót ütnek le, és úgy folytatják. Ha háromnegyedrész magasságig felrakták, sűtt karót kerestek, kétágút és csatnak tették, úgy, hogy az ölfakaróra akasztották, ágaira 2—3 hasáb fát fektettek, ez tartotta a karót, hogy ki ne dőljön. 32
