Miskolczy Ferenc - Szij Béla: Nagy István emlékkiállítás - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 10. (Baja, 1963)

Nagy István (1873-1937)

A népballadák hangján szól hozzánk ez a művészet. Komoran, súlyosan. És - a népballada-hasonlatnál maradva - izig-vérig magyarul. Nagy István egyedülálló jelentőségét a magyar pikturában talán azzal jellemezhetnénk legjobban: európai mércével mérhető és mérendő magyar remekműveket alkotott. A hazai táj, a föld és a rajta, vele, érte élő, küszködő ember olyan elementáris erejű megfogalmazásban lépnek elénk képein, mint kevés kortársánál.

Nagy István helye a XX. századi magyar festészetben egyelőre kevéssé tisztázott. Ennek okát talán abban kereshetjük, hogy életműve jórészt még ma is felméretlen. De akik jól ismerik munkásságát, azok már ma is legnagyobbjaink között emlegetik nevét. Valóban számba véve festészetünk múltját és szem előtt tartva jövőjét. Nagy István művészi teljesitsitményét mindenképpen a legmagasabbra kell értékelnünk, művészi szándékát, törekvéseit és eredményeit tekintve csak Egryvel és Derkovitssal mérhetjük össze.

90 évvel ezelőtt, 1873 március 28-án született Csikmindszenten, F"délyben. A kolozsvári tanítóképző intézetben kezdett el komolyabban rajzolni. A tarutói oklevél megszerzése után két esztendeig egy Duna- Tiszaközi kis faluban, Homokmégyen tanitóskodik. Nehezen szánja el magát a művészi pályára. 1894-ben iratkozik be a Mintarajziskolába. Festői tanulmányainak további állomásai: München, Akadémia (1898-1900), Párizs, Julian iskola (1900), majd végül nyolc hónapi tanulmányút Itáliában (1902). Minősítése: a müncheni évzáró nemzetközi festőkiállitáson öt különböző exső dij.

3