Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)

fénye, minden széppel és jóval elhalmozott kedvence, s másikat nevelni már ritkán volt mód.

A nagy gazdasági és társadalmi különbségek ellenére mégis egyező volt a két osztály művészi ízlése. A népművészet évszázados hagyományait a nincstelenek is magukénak tekintették, szerették és ha lehetőségük nyílott, maguk is éltek vele : ebben a stílusban faragtak, szőttek, varrtak, ilyenféle ruhákat, edényeket vásároltak. A városi, ipari munkásság nemzetközi viseletét csak az 1920-as években kezdi nagyobb mértékben átvenni az agrárproletárság, elsősorban a férfiak, s ennek nyomán lassan egyszerűsödni kezd és átalakul az asszonyok, majd a módosabbak viseleté is. A régi viselet utolsó emlékeit napjainkban veti le a bajai járás népe, csak az énekes- táncos kultúrcsoportok tartják fenn emlékét.

Baja környéke rendkívül gazdag népművészeti emlékekben. Különböző nemzetiségek és azoknak szőkébb népi egységei mind más és más formákat és színeket mutatnak. Apróbb jelekből még ma is felismerik az egyes falvak lakóit, s a századforduló táján még feltűnőbb volt ez a különbség. A magyarságnak azidőben két jellegzetes csoportja élt itt: egyik a sárközi református magyarságé Szeremlén és Érsekcsanádon, másik a katolikus magyarságé Bátmonostoron, Nagybaracskán és Dávodon. Az előbbi itt vészelte át a hódoltság korát a Duna nádasai és mocsarai között, az utóbbi a XVIII. század elején települt ide a Felvidékről és a Dunántúlról. A felszabadulás után újabb magyar telepesek jöttek Baja környékére, részben Bukovinából (székelyek), részben Csallóközből és Csehszlovákia más részeiből, részben a Tiszántúlról, magukkal hozva sajátos népművészeti hagyományaikat, ízlésüket és készítményeiket.

Gazdag népművészeti anyagot találtunk a bajai és környékbeli délszlávoknál is. A város régi görögkeleti szerb polgársága elköltözött vagy beolvadt már, de a katolikus bunyeváeok (szórványosan sokfelé), és a sokacok (Hercegszántón) a népművészet majd mindenik ágában külön, egymástól elütő stílust képviselnek. Mindkét népcsoport a török kor

38