Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)
le. Soraikból a délszláv tudomány és művészet több kiváló művelője került ki, mint pl. JovanPacic költő és festő, Joakim Vujic a szerb színészszet megalapítója, vagy Mita Popovié költő. A kereskedelmi élet hanyatlásával a múlt század végén a szerbek elhagyták a várost. Két templomuk jelentős műemlék. A török idők alatt felszivárgott szerbek mellé a XVIII. sz. folyamán nagyobbszámú német telepes érkezett Bajára, ezek főleg iparosok voltak. A városba tengelyen érkező gabonát hambárokban tárolták. Egykorú leírások szerint nem tudtak olyan mennyiséget hozni Bajára, melyet ne tudtak volna elraktározni. A bort a Sugovica közelében hatalmas pincékben helyezték el. Számtalan beszálló vendéglő és kocsma várta az utasokat (Arany Bárány, Oroszlán, Vörös Ökör, Fehér Hajóstb.). Az áruval megrakott fahajókat emberek vagy lovak vontatták az ár ellen. A fuvarozás, rakodás és vontatás sok embernek adott kenyeret. A hajókat főleg a bajai hajóácsok — superok — építették. A tönkrement hajók díszes orrtőkéjét a mesterek cégérnek ásták le házuk elé. A dunai malmok őrölték messze vidék gabonáját, de a kereskedelem számára is dolgoztak. A molnárok jómódú emberek voltak, de a XIX. század végén a nagy teljesítményű gőzmalmokkal nem bírták a versenyt. A végső erőfeszítések egyik jele az 1905-ös és 1907-es molnársztrájk is, melyben minden bizonnyal része volt a fokozottabb kizsákmányolásnak. A molnáripartársulat 1925-ben oszlott fel, mert már csak három malmuk volt. 1850 körül a bajai vizeken 103 dunai malom dolgozott, ma már a magyar Dunán csak a ráckevei műemlékké nyilvánított malmot találjuk. A háborúk és járványok által többször elpusztult város a XIX. században gyorsan fejlődött. A lakosság túlnyomó többsége iparból és kereskedelemből élt, egy 1858-as adat szerint a város 6700 keresettel bíró lakosából 5000 élt iparból és kereskedelemből, míg mezőgazdaságból alig ezer. Szentjános és Istvánmegye városrészek a vízenjárók lakóhelye volt. A virágzó várost 1840. május 1-én borzalmas tűzvész pusztította el. 22
