Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)
által felfedezett — s azóta a múzeumba került - hun kori torzított koponyát. Ha Baján az iskolai múzeumokból szervesen nem is nőtt ki a városi múzeum, hatásuk elvitathatatlan. A városi múzeum megalapítói és későbbi gyarapítói ezekben az iskolákban ismerkedtek meg a múzeum gondolatával, kaptak kedvet a rég múlt idők emlékeinek gyűjtéséhez. A bajai gimnázium növendéke volt Borsay Jenő bátmonostori jegyző is, az amatőr régész, a bajai múzeum egyik létrehozója és első vezetője. Az ő fellépéséig azonban még hosszú idő telt el. Közben zajlott le Déry Frigyes múzeum-alapítási kísérlete. Déry Baján született, de kora ifjúságában Bécsbe került, ahol idővel dúsgazdag műselyemgyáros lett. Vagyonának tetemes részét, régészeti, néprajzi és képzőművészeti tárgyak vásárlására fordította. Szakértők bevonásával arra törekedett, hogy gyűjteménye minden kornak és népnek jellegzetes sajátosságait tüntesse fel. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt arra az elhatározásra jutott, hogy gyüjteménÿét Baja városának adja. Elképzelése az volt, hogy mint magánember telket vásárol, múzeumot építtet, és csak annak teljes berendezése után adja át a városnak. 1914-ben e célból megvette a barátok kertjét. 1916-ban leutazott, hogy a terveket a helyszínen beszéljék meg. A háborús viszonyok miatt azonban nem kerülhetett sor az építkezésre. 1920-ban a szerb megszállás alatt levő várost váratlanul érte a hír, hogy a gyűjteményt Debrecen kapta meg. 1922—23-ban a megszállás alól felszabadult város újságjai a politikai és gazdasági zűrzavarok mellett sokat foglalkoznak ezzel az üggyel. Az ellenzék azzal vádolja a város vezetőségét, hogy udvariatlan és nemtörődöm magatartásával megharagította Déryt, aki ezért változtatta meg elhatározását. A vádak közt szerepel az is, hogy a polgármester előszobájában várakoztatta Déryt. A kérdés tisztázására szervezett bizottság felmentette a vádak alól a polgármestert, és közzétették Déry egyik levelét is, melyet 1920-ban Baja város Budapesten működő tanácsának írt, és elhatározását indokolja: »Azok a súlyos és átkozott békefeltételek, melyek folytán hőn szeretett hazánk oly mérhetetlen feldarabolás alá kerül, a területi viszonyokat annyira megváltoztatták, hogy Baja városunk sajnos nem marad az, ami volt: országunk egyik délvidéki központja és ha a város, amint reméljük, nem is kerül véglegesen idegen uralom alá, mégis csak határváros marad, minden veszedelemnek kitéve, melyek a jövőben bonyodalmak esetén fenyegetni fogják. Ezek, az adományozásom, ideje óta beállott szomorú változások nem 7
