Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)
November végén Takáts Endre új állomáshelyére költözve, a múzeum vezetését Solymos Edénçk adta át. 1951. január 1-én a múzeumi törvény értelmében a múzeumokat teljes egészükben a Kultuszminisztérium vette át, ez a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja hatáskörébe utalta. így a fejlődésnek újabb lehetőségei nyíltak meg. Míg eddig az intézmény sorsa javarészt a város vezetőségének jóindulatú belátásától vagy nemtörődömségétől függött, most már országos tervek alapján, céltudatosan lehetett azokat fejleszteni. Nem kell többé megnemértéssel küszködve, anyagi segítségért könyörögni, mert a kitűzött tervekhez szükséges fedezetről központilag gondoskodnak. Minden múzeum megkapta speciális gyűjtési feladatát, s célja az, hogy környékének történetét, természeti és néprajzi sajátosságait mutassa be. A magyar múzeumok történetében nem volt még olyan korszak, amikor olyan szédületes iramban fejlődtek volna, mint éppen az államosítást követő években. Egymásután nyíltak az új kiállítások, és ha ma már nem is értünk mindenben egyet az akkori rendezési elvekkel, a kiállítások népművelő hatása elvitathatatlan. Az országos múzeumok szakmai segítséget adnak a vidékre kinevezett ifjú múzeológusoknak, akik az egyetemen külön szakon sajátították el a múzeumi munkához szükséges ismereteket. A nagyközönség zöme a múzeumot csak a kiállításokon keresztül ismeri, s azt hiszi, az egész munka kimerül a »régiségek« összegyűjtése és kiállítása által. Pedig a falakon belül csendes, de komoly munka folyik. A munka első fázisa a megfelelő anyag összegyűjtése és megőrzése. Ez utóbbihoz szükséges a tárgyak szakszerű konzerválása, tartósítása, restaurálása, az esetleges hiányosságok pótlása, és oly módon való raktározása, hogy a szükséges anyagot bármikor könnyedén megleljék. A leltározás átmenetet képez a másik feladathoz, a tudományos feldolgozáshoz. A múzeumi tárgyak leltározásánál népi elégedhetünk meg az egyébként használatos, az azonosítást szolgáló adatokkal (leltári szám, megnevezés, méret), hanem 18 rovatban a tárgy életére vonatkozó feljegyzések is bekerülnek. Ezt kiegészíti még, és kezelését egyszerűsíti a tudományos leírókarton rajzzal vagy fényképpel ellátva, és az adattárban elhelyezett jegyzetek. Ezek az adatok képezik alapját a múzeumi tudományos kutatómunkának. A legszebb régészeti lelet vanv népművészeti tárgy is vajmi keveset ér, ha azt nem tudjuk a történelmi folyamat megfelelő szakaszához kapcsolni, ahol a kultúra, az emberi élet bizonyos fokát dokumentálja. Noha a múzeum tárgyakat gyűjt, de a tárgyak mögött a társadalmi fejlődést, az em-17
