Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
3. A város tájegységének földrajzi kiterjedése
azonban a forgalom leszakította e század elején. A városi mérnöki hivatal az omlást betömette, a bejáró nyílást pedig a gyár vezetősége befalaztatta. Feltárására s a helyzet tisztázására a múzeum ma nem gondolhat, mert a további pusztulás veszélye nem forog fenn. A városi élet közösségének nagyobb nyilvánossága, fejlettebb életszemlélete megakadályozta ma már az Okos Törkölyök és Burány Ferencek továbbtenyésződését. A legendaköltők színes elképzeléseit a múzeumok kellő reális értékükre szállítják le és lehetővé teszik, hogy szakszerű leletmentések kapcsán megmeneküljenek azok az emlékek, amelyek nagyobb földmunkák alkalmával gyakorta kerülnek elő s a régmúlt történetének egy-egy beszédes bizonyítéka gyanánt jutnak a múzeumok kiállító termeibe. Az így összegyűlt adatokról és lelőhelyekről adunk a továbbiakban összefoglalót, megrajzolva pár vonással azt a társadalmi képet, melyben minden idők embere Baja város területén élt és munkálkodott. Mielőtt azonban ennek sorát ejtenők, lássuk azt a színpadot, melyen ez a dráma eddig lejátszódott. Nem maradhatunk meg tisztára a város mai belterületén, de ugyanakkor nem kalandozhatunk el távolabbi községek területére sem. Ki kell keresnünk azt a földrajzi egységet, melynek határai között a mindenkori bajai emberi élet kiteljesedhetett, felvirágozhatott s a mai helyzethez eljuthatott. 3 A város tájegységének földrajzi kiterjedése Azon a területen, amelyen az ember történelemelőtti és történelmi életét végigcsinálta, többrendbeli vizsgálódást kell végrehajtanunk. Baja földrajzát a kor követelményeinek megfelelően 1939-ben a pécsi, 1943-ban a szegedi egyetem Földrajzi Intézete adta ki. Barlay Magda, illetve Bácskai János György eléggé megbízhatóan tájékoztatnak az őstájról, földrajzi és geológiai keresztmetszetét nyújtva Baja és közvetlen környékéről. Feladatukat azonban csak a város szűk területére korlátozva oldják meg, mikor a Duna—Tisza-köze ősi felszínalakulásaival nem foglalkoznak s főbb mondanivalóikat a kultúrtáj kialakulására összpontosítják. Ezért számunkra nem mondanak eleget, minek következtében munkájukat a régészeti szempontoknak és történelmi szemlélet igényeinek megfelelően, ki kell egészí-8
