Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
9. A kelták földművei
a szkita-kortól datálódó kelta—dák antagonizmus dűlőre jutott, s a dákok a kelták uralmától megszabadulva, most már ők követték a visszahúzódó keltákat az Alföldre. Ennek a nyomonkövetésnek több etapja van, s aligha tévedünk nagyot, ha a Kárpátmedence Alföldjének különböző csörszárkait, ördögárkait ezzel a történelmi helyzettel hozzuk kapcsolatba. Részletkérdés, s a jövendő feladatai közé tartozik, hogy melyik árokrész mikor, milyen körülmények között létesült, a pogányvárakat melyik fél, hogyan készítette, a fontos az, hogy ma már világosan látjuk, hogy a mi ördögárkainknak valóban semmi közük sincs a római limesvonalakhoz. Azok jóval előbb készültek. A rómaiak még a karthagóiakkal voltak elfoglalva, a mediterraneumban a görögök voltak a helyzet urai, mikor ezek a primitív, de a kornak megfelelő földműveknek egy része elkészült és országhatárt jelentett. Bizonyos, hogy rövidesen ezeknek a csörszárkoknak a segítségével pontosan meg tudjuk rajzolni, mikor meddig terjedt Dácia nyugati határa és meddig vonultak vissza előlük a kelták. Ebbe a küzdelembe azonban nem a rómaiak szóltak bele döntő módon, hanem a jazyg-szarmaták, akik a két ellenfél közé beékelődve, a legalább két évszázados vitát az inter duos litigantes elvén elindulva, a maguk javára fordították a végső győzelmet. A deserta Boiorum, Röessler bizonyítékai alapján, az egész Duna—Tiszaközére vonatkozott és nemcsak a Balaton mellékére. A két szembenálló fél sorsát aztán a rómaiak pecsételték meg, Vespasianus Pannonia, Traianus Dácia meghódításával. Hogy mi ment végbe addig, ezek az ördögárkok részletesen fognak tájékoztatni, ha.egyszer a céltudat ebben az irányban is kihegyesedik. Következik mindebből, hogy aligha felelhet meg a valóságnak a szolga és szabad szarmaták harcára vonatkozó árokmagyarázat s ezért az ördögárkok keletkezését a szarmata- és a szkíta-korszak közé kell helyeznünk. Annak is a második felébe, amikor a kelta expanzió megtörik, visszavonul az Alföldre és fokozatosan feladni kényszerül annak területét, hogy maradványai a Dunántúlon és a Kisalföldön olvadjanak bele a rómaiba, kvádba és markomanba. Vaskori, legfőképpen kelta leletek a területről az alábbi helyekről kerültek elő: Baja. Egy 11 cm magas urna került elő közelebbről meg nem jelölt helyről, melyet 46 cm hosszú vaslánc vett körül.52 Baja. A Pető-dűlőben 1895-ben53 egy kelta bögrét és 46 cm 52/a Hunyadi Hona: KelMlca Kárpátmedencében 120. és BB. megy. monogr. 7. 53 Rapcsányi 7. 46
