Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
7. Rézkori művelődések nyomai
annak létezéséről a rézkorban, ez azonban nem zárja ki a fejlődésnek ezt a törvényszerű menetét a Kárpátmedencében sem. Ügy, mint más helyt tették, »a férfiakat megölték, vagy egyenjogú tagok gyanánt befogadták a győztes törzsbe, a nőket feleségül vették, vagy egyszerűen befogadták életbenmaradt gyermekeikkel együtt«. Mindez igen valószínű, ha a rézkori kultúrák elterjedését figyeljük s az úgynevezett békés terjeszkedés hátterében ennek az erkölcsnek érvényesülését látjuk. Hiszen a rézkor embere is elérte a barbárság fokát, vagy annak a küszöbén állott, s ha nem is termel még jelentős többletet, de állattenyésztő s az emberi munkaerőre egyre nagyobb szüksége van. Így a hatalmába került emberanyagot megkímélve, »békés« előnyomulása során foglyokra tesz szert. Ezeket még nem tekinthetjük igazi rabszolgáknak. A rézkori művelődéseknek e formája egyben arra is figyelmeztet, hogy ha nem is alakult még ki, de kialakulóban van a páros családi forma, amely aztán megmarad végig a barbárság valamennyi emeletén keresztül. A sírmezők nem nagyok, olyan embercsoportok hagyatéka gyanánt jelentkeznek, amelyeknek népsűrűsége nem lehet nagy. Egymástól azonban nincsenek messze, s így a szervezettség kötelékeinek nagy összetartó erejére világítanak rá. A társadalom kétségtelenül rétegezett. Vannak gazdagok és szegények, kiváltságosak és közrendűek, ez a rétegződés azonban még igen elmosódott határok között mutatkozik. A csoportosulás bizonyos formációk szerint jelentkezik. Mintha mindenik sírmező a társadalomnak egy alakulatát képviselné, amely önmagában kerek egész, de csak a többi képződménynek átfogó egységében találja meg érvényesülése helyét. Ennek a kornak kerek alaprajzú, előre nyúló, menedékes lejáratú, földbemélyített kunyhóféle házacskái voltak. Ez a forma azonban több változatot mutat. A fentebb ismertetett és más, itt meg nem említett művelődések i. e. 2. évezred kezdetére elév egységes művelődéssé olvadnak össze a régészeti anyag tanúsága szerint, de nem ítélhető meg, vajon a beszédtechnikában milyen viszonyban állottak egymással. A kultúr javak állapota valószínűvé teszi a szókincs kiegyenlítődését is addig, amíg újabb, messziről érkezett törzsek nagy keveredést elő nem idéznek. Az, amit eddig tapasztaltunk, alkalmas arra, hogy feltételezzük egy újabb periódus kiteljesedését s így a bronzkori stádium egységességének lehetőségét valljuk. Végbement a rézkor folyamán az a népmozgalom, amely a szükséges alapokat megteremtette és nyugalmi 32
