Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
6. A legrégibb élet emlékei
mélyére világít rá az a lelet, melyet 1947-ben tártak fel Nagymágocson, ahol közel egymáshoz három földbevájt katlan helyezkedett el. Éppen olyan félgömb alakúak, mint a mai sütőkemencék, azzal a különbséggel, hogy ezeket nem megépítették valamilyen anyagból, hanem a löszfalba vájták bele. Átmérőjük 180 cm, magasságuk 80 cm. A kifejlesztett hő elszivárgását ujjnyi vastag égett réteg akadályozta meg. A száj nyílása szűk, szabálytalan. Az ellenkező oldalon karvastagságú, ugyancsak a talajba fúrt füstelvezető járat volt észlelhető. Három ilyen kemence állott sorban. Számunkra a legfontosabb annak a ténynek az észlelése, milyen volt a ma is használatban lévő sütőkemencék őse. Innen már csak egy lépés a szabadban, vagy kunyhóban megépített kemencéig. A löszfalba vájt égető kemencének nemcsak mint munkaeszköznek van jelentősége, hanem abban is, hogy ráirányítja a figyelmet a társadalmi viszonyokra. A cserépégetés technikája ekkor már nem elégedett meg a tűzpad nyílt lángjával. Hamarosan rájött arra, hogy zárt hő alkalmazásával egészen más eredményt ér el. Ki kellett kísérleteznie az embernek a szigetelő anyagokat és azoknak alkalmazási módját. Az égető kemencék fejlődésének ez a kezdeti módja arra is rátereli a figyelmet, hogy voltaképpen a sütés — kenyérsütés — tudománya minden bizonnyal az ősi fazekasmesterek javára írandó, akik rövidesen rájöttek arra is, hogy égető kemencéikben kásájukat és lepényeiket is megsüthetik. A technikai fejlődésben az elsődleges tényező a szükséglet s így ez teremti meg a munkafolyamathoz legalkalmasabb technikai felszerelést. Ez az alkalmazkodás a lét szükségleteihez teszi a lényegét a szerszámkészítő állatnak. Ezért minden korszakra vonatkozólag érvényesnek kell tekintenünk azt az elvet, hogy az embert legfőképpen a szükségleteinek kielégítését végző gyakorlati tevékenység célszerűsége segítette elő a leghatékonyabban az előhaladásban. A cserépkorszak legfiatalabb művelődéseinek egyike még tájunkon az úgynevezett Tiszai kultúra, melynek emlékanyagával azonban alig találkozunk. Ezek az emberek jóval magasabb művelődési szintet képviselnek, mint az előbbiek. Ök az első kimondottan földművelő elem, akik azonban az állattenyésztéssel, vadászattal és halászattal is foglalkoztak. Jól értettek a kő, fa, csont megmunkálásához és a szövés-fonás mesterségét is ismerték. Földfeletti házakat építettek, csupán cca egy méterre süllyesztve be azokat a talajba. A többi részt nádból és ágakból állították össze s kunyhóikat sárral tapasztották be. Központi helye ugyancsak a Tisza völgye, annak is a Körös és 26
