Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
4. A vonaldíszes kerámia kora és eredete
mek, hanem még névjegy, vagy tulajdonbélyegként sem lehet megítélni. Ma még nem tartunk ott, hogy bármilyen megkülönböztetést is tehessünk a díszekre és névjegyekre vonatkozólag, de joggal figyelhetünk fel a vonaldíszes stílusnak már a felső paleolitikum végén való jelentkezésére, mely a legnagyobb valószínűség szerint az epipaleolitikum és mezolitikum folyamán egyre inkább kinövi magát, s mire a neolitikum első cserepéig elérkezik, már jócskán ki is fejlődött a gondolat s megjelenik, mint vonaldíszes ornamentika. A legrégibb vadászjegyek, amelyeket nehéz elhatárolni a kezdetleges díszítő ösztön megnyilvánulásaitól, a mousztiee csontokon vannak és párhuzamos vonalakból állanak. A hangsúly itt a vadászjegyen van. Ha ez a szerszám, fegyver, zsákmány megjelölésére szolgált, akkor még a legprimitívebb értelemben is személyi tulajdon megjelölésére szolgált. Következik ebből, hogy ezeknek a vonalas megjelöléseknek nem lehetett díszítő jellege, hanem gyakorlati célt szolgáltak. Ilyenformán gondolhatunk arra is, hogy az ezekből kifejlődött, összetettebb formák kapcsolatban vannak a társadalomfejlődéssel és annak etapjaival. Amint a társadalom gyarapodott, úgy szaporodtak a vadászjegyek is és amint az értelem megvilágosodott, úgy bővült a vadászjegyek kaligrafiája is. Idők folyamán aztán a jegyek elvesztették értelmüket s megindul a fejlődés a geometriai stílus felé. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a díszítő művészet nem követi az ábrázoló művészet útját s kezdettől fogva stilizáltnak tekinthető. Mindenképpen gyakorlati elemekből sarjadhatott. A lovasi festékbányában talált vájóeszköz és a bajai marokcsákány rovátkolásai, a vadászjegy elvén elindulva, lehetnek a tulajdonos bélyegjegyei, ami nagyon messze van a stilizáltságtól s a céltudatos geometriai stílustól, azért mégis veszedelmesen hasonlítanak a neolitikus kultúrák közül legkezdetlegesebb vonaldíszes művelődés ornamenseihez. Ezért valószínűnek kell tartanunk, hogy az edényornamentika kifejlődésében helyesebb és biztosabb úton járunk, ha azokban nem keresünk tiszta mágikus ábrázolást, hanem gyakorlati indítékokat, melyek az egykori ember mindenkori életével szoros összefüggésben állottak. Baja területén a vonaldíszes kultúra emlékanyaga nem fordul elő, de nem lehet kétséges, hogy a Szeged öthalmi, régebbi leletek tanúsága szerint is megfordult ennek a korszaknak embere. A fejlődés akkor már biztos vágányokon halad s az okos ember, az elvont fogalmakkal is bánni tudó homo, a további évezredek során egyre jobban 16
