Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
4. A vonaldíszes kerámia kora és eredete
4 A vonaldíszes kerámia kora és eredete Az első számottevő régészeti leletanyag Baja város területén egy szarvasagancsból készült marokcsákány. Ennek egyik vége hegyes, másik tompa, ezen kívül a marok szorítását elősegítő és az elcsúszását gátló berovátkolásokkal ellátott mezolitikus, illetőleg epipaleolitikus forma. A Kárpátmedence paleolitikus leletei között hiába keresünk díszített eszközöket és egyéb művészi alkotásokat. Legfennebb néhány zeg-zugvonalas csonteszközt, amilyen a Jankóvich-barlang magdalenienkorú csontpálcikája és létradíszes mammutcsont amulettje, az istálóskői, ugyancsak ferde vonalakkal rovátkolt csontpálcikáját találjuk. Ezt a sort most kiegészíti a lovasi festékbányában talált, szarvas ulnából készült vájóeszköz, valamint a bajai tanítóképző régészeti szertárában felfedezett csont-marokcsákány, amelyen párhuzamos vonalakból álló díszítésnek látszó vonalak vannak. Ez utóbbinak leihelye azonban nem Baja, hanem Torda, ahonnan 1897-ben hozta valaki Bajára és adományozta a Tanítóképző történelmi szertárának. Világosan látható, hogy ezen a csonteszközön lévő rovátkolásnak nincsen díszítő jellege, hanem gyakorlati célt szolgált. Kitűnik ez akkor, amikor a szerszám belső ívjének megmunkálásánál további kisebb bemélyedéseket és kidudorodásokat figyelhetünk meg. Ezek a kéz négy ujjának elhelyezkedésére alkalmasak. Nem kétséges, hogy ez a csonteszköz nemcsak kaparó, hanem ütő és morzsoló célt is szolgált. Alkalmas ez további következtetések levonására is. Az egykori ember testi méreteire és a jobb-, vagy balkéz használatának eldöntésére. Kézbevéve az eszközt, az ujjhelyek egymáshoz való viszonya a mai ember testméreteihez mérve, kisebb markolású kéz ujjainak a befogadására készültek. Egy mostani 14—16 éves fiú, vagy kisebb női kézbe illik bele. Sokkal érdekesebbek azok a tapasztalatok, amelyek az egykori kézhasználatra világítanak rá. A markolás csakis a jobbkézzel történhetett úgy, hogy a szerszám a tenyérhez simuljon. Ezt igazolja az ütőfelület kopása is, mely azon az oldalon jelentkezik, amelyen a jobbkéz. igénybevételekor szükség szerint kopnia és elhasználódnia kell valamely szerszámnak. Világos ebből, hogy azok a párhuzamos berovátkolások, amelyek ezen a belső, marokbaillő oldalon vannak, mindenképpen gyakorlati célt szolgáltak. Nemcsak nem díszítő ele-14
