Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)

3. A város tájegységének földrajzi kiterjedése

létünkön ez képez legnagyobb hálózatot. Nem kevesebb, mint hat ágból tevődik össze addig, amíg Kelebiánál elhagyja az országot. Legészakibb nyúlványa Máj sa mocsarai közé furakodik. Több tó és pocsolya átgázolása után Halasnál délre fordul eddigi nyugati irányából és Balotánál, valamint Kisszállásnál egy-egy oldalágat vesz fel, Tompánál már széles medre van. Kelebia alatt egy ugyancsak három ágból eredő mellékvizet fogad, az Átokházi-eret, ennek völgyében helyezkednek el Pusztamérges és Öttömös csongrádmegyei községek. Sem a Sebes, sem pedig a Körös-ér nem érintik a Szabadka határában lévő Palicsi tavakat, azoknak vize a Körös-érbe torkollik.

Nincs szükség arra, hogy a táj adottságait tovább részletezzük. Ennyiből is világosan kitűnik, hogy az ország déli szélén három életkamra — ahány járás, annyi élettáj — jelentkezik. Nevezetesen: a Dunai, Kígyósi és Körös—Sebes-éri. Jellemző, hogy geográfiái meggondolások nélkül is mennyire alkalmazkodik a közigazgatási beosztás a táj alakulásaihoz. Mennyivel inkább érvényesült ez a tendencia akkor, amikor az ember sokkal inkább függött a környezetétől. Ezért volt szükség arra. hogy Baja földrajzát a fentiek értelmében kiegészítsük és alkalmassá tegyük az őstörténeti folyamatok felvázolására. Ezek szerint van egy élettáj, mely Baja központtal a Duna öntésterületén és annak szélén elhúzódó pleisztocén szinten, valamint a befelé haladó homokdomb vonulat nyugati lejtőjén helyezkedik el. Sükösd, Érsekcsanád, Szeremle, Bátmonostor és részben Vaskút tölti ki ezt a vidéket. Akkor tehát, amikor Baja régészeti leleteivel kapcsolatban e város emberfejlődésével, társadalomalakulásaival, egyszóval eddigi történetével foglalkozunk, azt csakis úgy tehetjük meg értékállóan, ha a város területét kiterjesztjük ez öt község határára is. A parti sáv déli folytatása, Nagybaracska, Csátalja, Dávod, Hercegszántóval, nagyjában azonos életfeltételeket nyújt, északi nyúlványa Nádudvarral, Hild, Hajós, Császártöltéssel nemkülönben, de központi helyünktől ezek annyira távol esnek, hogy sem most, de a múltban sem tekinthetjük szerves kiegészítő résznek. A homokbuckavilág belsejében elfekvő kígyósi, valamint Körös—Sebeséri életkamrák mozaikszerű elhelyezkedése a továbbiak során fog egyre nyilvánvalóbbá válni.

12