Solymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 1. (Baja, 1957)
„Amikor megérkezett Kantonba, egyenesen Vint úrhoz, Németalföld konzuléhoz ment, elmondta neki viszontagságainak történetét és szolgálatot vállalt a németalföldi hadseregben. Ugyanannak az esztendőnek novembris havában egy Justitia nevű hollandi hajón elindult Batáviába. Ez a város Gava (Jáva, Dzsáva) szigetén van s a leghíresebb minden németalföldi gyarmati város közt Keletindiában. Az 1758-ik esztendőben érkezett meg oda Jelky s még két hónapig szolgált a németalföldi hadseregben. Ez idő elmúltával Peter Albert van der Parra, a Keletindiai Kereskedelmi Társaság elüljárója megtudta, hogy Jelky szabómesterséget tanult. Ennek következtében házába fogadta avégből, hogy ott folytassa mesterségét, és Jelky oly szerencsével járt, hogy már abban az esztendőben felvették a város polgárai közé. Jelky ezek után megnősült, feleségül vette egy Sequin nevű angol leányát, remélve, hogy házasságával kedvezőbbre fordítja sorsát, ámde csalódott ebben a várakozásában, mert az egyébként nagyon jómódú apósa megtagadta minden kérését, amellyel nehéz viszonyai közt hozzá fordult.” „Jelkynek ezután még nagyobb kellemetlenséggel is meg kellett küzdenie. Megrendelést kapott, hogy bársony menyasszonyi ruhát varrjon sürgősen egy nemesi család menyasszonylányának, felfogadott a munkához néhány indust és késő éjszakáig dolgozott rajta. Munka közben az egyik indus feldöntötte a lámpát és olaját a menyasszonyi ruhára borította. Nagy ijedtségében Jelky kora reggel a hollandi társaság áruraktárába sietett, kiválasztott kilenc rőf bársonyt és a társaság üzleti könyvébe a Kereskedelmi Társaság imént említett elöljárójának nevét Íratta be. A ruha elkészült, Jelky másnap mindenfelé pénzt hajt fel és kifizeti készpénzzel a hitelbe vett bársony árát. A hónap útóján az előbb említett elöljárónak szokás szerint bemutatták a családja számára kiszolgáltatott áru jegyzékét, az elöljáró felesége észrevette benne a bársony tételét és jóllehet oda volt jegyezve, hogy a fizetés megtörtént, nagy méregbe gurult és elmondta férjének, hogy mi történt. Keresik és kutatják, hogy ki követte el a csalást, Jelky az úr lábához veti magát, elmondja neki a szerencsétlen esetet és bocsánatát kéri. Csakhogy az aszszony mérgét nem lehetett lecsillapítani, az elöljáró eltaszította magától Jelkyt, kiadta a parancsot, hogy térjen vissza a nép-7
