Solymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 1. (Baja, 1957)

magánál tartott, 1776 október huszonötödikén a Gokendorf nevű hollandi hajón elvitorlázott Batáviából s ugyanaz esztendő Karácsony havának harmincegyedik napján a Jóreménység hegyfokához érkezett, ahol úgy őt, mint a két szerecsent nagyon súlyos betegség támadta meg, amelyben ez utóbbiak valóban meg is haltak. Ellenben Jelky felépült betegségéből és bevárta egy Kínából elindult Serres nevű hajó érkezését, melynek Forst úr, az ő néhai feleségének atyjafia volt a kapitánya. Ez a hajó nemsokára csakugyan horgonyt vetett ugyanott és fedélzetén Jelky 1777 május hatodikén ismét útnak indult és a következő augusztus hatodikén befutott Amsterdam kikötőjébe. Jelky onnan Angolországba vette útját, azzal, hogy meglátogatja apósát, ki az 1762-ik évben visszatért Batáviából a saját hazájába. Jelky némi ottani tartózkodás után visszatér Amsterdamba, onnan pedig folytatta útját Bécsbe, ahova az imént elmúlt év októberének második napján érkezett meg s egyideig való tartózkodásra bátyjának házában szállt meg. Ugyanott része volt abban a legfelsőbb kegyben, hogy megjelenhetett a két felség előtt és elmondhatta életének eseményeit, amikor is alkalma nyílt legalázatosabban a felségek lábaihoz helyezni néhány ritka tárgyat, melyet Indiából hozott magával, amiért viszont egy arany érmet és arany dohányszelencét kapott legkegyelmesebb ajándékul.”

„Németország fővárosában való időzését szeretett bátyjánál is csakhamar elunta. Minden vágyának egyetlen célja volt, viszontlátni hazáját. Ezt elérendő, Bécsből az 1778-ik évben útrakelt Magyarországba. Végezetül szerencsésen megérkezett Budára s elhatározta, hogy rokonainak körében ott tölti el hátralévő napjait.”

Ezekkel a most itt idézőjelbe zárt s itt következő sorokkal Jelky Andrásnak már az íródeákja toldotta meg a sok vihart látott bajai fiú életének történetét.

„Nyugalmának teljességéhez hiányzott még egy élettárs, ki megosztaná vele otthoni gondjait. Üjra megnősült és házasságából egy fia született és Jelky megint örvendett élétének. Am de az átélt sok viszontagságban kigyengült test napról napra esendőbbé vált. A tüdőbaj nagy erővel támadta meg és rövid betegség után 1783-ik év Karácsony havának hatodik napján elvette életét.”

13