Szakál Aurél (szerk.): Nagybányai művészportrék - Thorma János Múzeum könyvei 43. (Kiskunhalas, 2018)
Az önarcképek és a másokról készült művészportrék mindig valamiféle személyességet hordoznak. Minden festőművészt az élete, működése folyamán, a fizikai és szellemi öregedés mellett számtalan külső befolyás éri, ezek következtében bizonyos mértékben változik a művészi felfogása, erkölcse, jelleme. Sokan ezt észlelik, keresik a magyarázatot, vizsgálják magukat. Ők azok, akik önarcképeket festenek, igyekeznek embertársaiknak is választ adni művészetükről. Mások soha nem festenek önarcképet, a magukról való véleményüket nem hajlandók megosztani. Az arcképfestés a művésztársról, általában a barát iránti kapcsolatot, a róla alkotott véleményt fejezi ki. A müncheni és a nagybányai időszakban az együttes munkálkodásból és az esti mulatozásokból, a viták által tarkított, mégis közös szemléleti azonosságból természetesen következett a közeli művészbarátok megrajzolása, lefestése. Az (ön)arckép az idő és a művész életének a múlását is jelzi, így dokumentációs értékkel is rendelkezik. Ilyen példa Thorma János 1897-es és az 1925-ös önarcképe. A jelenkornak szóló dokumentumérték mellett a művészeket mindig a festői problémák foglalkoztatják, ahogy Réti összegezte Ferenczy portréiról: „a legalkalmasabb modelleket családtagjaiban, gyermekeiben és önmagában találja meg. Emberileg is legjobban érdeklik, leginkább kéznél vannak, kísérletezhet a beállítással, festéssel kedve szerint.”13 A neósok és az őket követő generációk között is megtaláljuk azokat az alkotókat, akik gyakran örökítették meg arcmásukat, mint Czigány Dezső, Ziffer Sándor, Boromisza Tibor és Jándi Dávid. A művészek aktuális hangulatának rögzítése, az érzelmi állapot kifejeződése mellett a különféle stiláris megoldások is jól megragadhatók ezeken a műveken. A különleges válogatást szemlélők tehát sűrítve a nagybányai művésztelep történetét is maguk elé képzelhetik miközben a szembenéző, fürkésző tekintetű arcképek a későbbi korok nézőit is önvizsgálatra késztetik. JEGYZETEK 1 Mohy Sándor: Műhelynapló, 1981. 106. 2 Csorba Géza - Szűcs György - Imre Györgyi (szerk.): Nagybánya művészete, 1996. 101. 3 Csók István: Emlékezéseim, 1990. 31. 4 Réti István: A nagybányai művésztelep, 1954. 29. 5 Csók István: Emlékezéseim, 1990. 93. 6 Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, 1934. 78-79. 7 Csók István: Emlékezéseim, 1990. 121. 8 Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig, 2012. 395.levél 9 Csók István: Emlékezéseim, 1990. 107-108. 10 Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, 1934. 95. 11 Mikola András: Színek és fények, 1972. 104. 12 Bodnár Éva: Boldizsár István, 1983. 53. 13 Réti István: A nagybányai művésztelep, 1954. 160.
