Szakál Aurél (szerk.): Nagybányai művészportrék - Thorma János Múzeum könyvei 43. (Kiskunhalas, 2018)
Bay Miklós NAGYBÁNYA ÉS A MŰVÉSZPORTRÉK „Ne feledjék, a művészet kötelez. A művész felelős hazájának, népének, nemzetének."1 (Thorma János) Magyarországon a 19. század második felében még megoldatlan volt a művészeti nevelés kérdése. Bécs lassanként elvesztette vezető szerepét, a tanulni vágyó fiatalok célpontja München, majd a század végén Párizs lett. München a század közepére annak dacára, hogy aránylag kis város volt, a világ művészeti központjává vált, ahol szinte minden magyar tehetség megfordult, tanult, rövidebb-hosszabb ideig dolgozott, letelepedett. Hollósy Simon írta egyik levelében: „Itt nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy az akkori magyarok itt az első, a legelső helyeket foglalták el, tehetségük mindennemű megrendelést, állást és tiszteletet biztosított részükre.”2 A Bajor Királyi Képzőművészeti Akadémiának három magyar professzora is volt: Wagner Sándor, Liezen-Mayer Sándor és Benczúr Gyula. Voltak a Beérkezettek, az Urak, a Főrendiek, valamint a fiatal már alkotó festők, a ’Kanász Klub’-ban, és egy fiatal növendékekből, festőkből álló baráti kör Hollósy körül a Café Lohengrinben. Hollósy Simon varázslatos egyéniség volt. „Persze, hogy elfogott mindenkit a Hollósy láz.”3 „Fanatikus hívő tábor hullámzott körülötte, amely úgy hallgatta őt, mint egy apostolt.”4 Hollósy Simon 1878-ban iratkozott be a müncheni akadémiára, ahol négy éven át tanult, majd 14 évig nem hagyta el a várost, telente itt tanyázott az iskolájával. Örmény származását vállalta, de az egész család „nagy magyar, 48-as”, édesapja 1848-ban magyarosította a nevét. Zenei tehetséget is örökölt, több hangszeren játszott, a cigányozás, nótázás vált kedvenc szórakozásává. Mint kész festő harcolt az akadémizmus, az anekdotikus zsáner ellen, a francia naturalizmus nagy híve volt, bár soha nem járt Párizsban. 1886-ban barátai unszolására egy magániskolát alapított, örökös pénzhiányát akarta ezzel rendezni. Tíz év múlva Grünwald Béla lett a társa. Zseniális pedagógus korrekciói élményszámba mentek, növendékeiből szinte mindent ki tudott hozni. Szerették, és inkább pajtási, mint tanár-diák viszony volt közöttük, később sokan a baráti köréhez tartoztak. 1896 tavaszán Thorma János ötletére, Réti István és Lyka Károly intenzív segítségével a müncheni Hollósy-festőiskola vezető tanáraival (Hollósy Simon, Grünwald Béla) és a körülöttük csoportosuló művészekkel (Ferenczy Károly, Réti István, Thorma János és mások) Nagybányára helyezte át a nyári működését. Ezáltal spontán módon létrejött egy festőtelep és az iskolában a modern művészeti oktatás. Az öt alapítótag mellé a második évben hárman csatlakoztak: Csók István, Horthy Béla, Faragó József. Ők azok, akik a következő években három önálló kiállításon kiharcolták az elismerést, elfogadtatták művészetüket. A kiállításokon még három Hollósy-tanítvány vett részt: Glatz Oszkár, Kubinyi
