Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
szeretetére Madarász Viktor, Székely Bertalan, a szabadságharc hagyományaira Thorma, Hollósy, Réti”.21 Ugyanazon Szabad Művészet lapszámban a Nagybánya a magyar művészetben című összeállításban Dobai János próbálta megóvni az impresszionizmus megbélyegzésétől Nagybányát, azt írta, hogy festészetük „realista festészet plein air-ben”. Hozzáteszi azonban, hogy „e realista festészet néhol kritikai realizmussá fejlődött, mint az Aradi vértanúk, /.../ az Október elseje”.22 Darvas József népművelési miniszter szigorúbban és számon kérőn fogalmazott: „látni kell a nagybányai festők korlátáit és ellentmondásait is, aminek következtében Nagybánya sem tudott kapcsolódni a feltörekvő munkásosztály harcaihoz, sőt a következetes demokratikus forradalmisághoz sem”.23 Mindezek inkább segítették, mintsem gátolták volna Thorma művészetének magyarországi elismertségét, hiszen az 1950-ben állami kezelésbe került kiskunhalasi múzeum Thorma János nevét vette föl, a nagybányai vezető mesterek közül legelsőként róla neveztek el múzeumot Magyarországon. Az 1956-os forradalom leverése, majd ellenforradalommá degradálása első éveiben lázasan keresték a forradalmi művészet előzményeit. Ebben a megfelelésben írhatta Pogány Ö. Gábor, hogy a Talpra magyar! kompozíciójával Thorma „remekművet alkotott, a forradalmi realizmus lélegzet elállító dokumentumát”.24 Thorma művészetének a súlypontja az 1939-es kiállításától datálódóan áttevődött Magyarországra. Erdélyben, Romániában pedig egyre kevésbé volt jelen, alig-alig emlegették. Ahogy az első világháború utáni békerendszer életbe lépésétől, 1920-tól eltelő években, haláláig a Romániában kibontakozó munkásságáról az akkori Magyarországon jobbára csak közvetett információk lehettek. Thorma azidőtt Romániában, Erdélyben állított ki, ott vezette a nagybányai kolóniát (NFT) és a szabadiskolát (NSZF) 1927-ig. Utolsó évtizedében pedig csak a művészetének élt - mondhatjuk szokásos fordulattal. Mindebből következően fontos lehet munkásságának a korabeli erdélyi fogadtatása is. Az ismert könyvek, cikkek és tanulmányok (főleg Rétiéi) mellett két karakteres értékelést kell ide idéznem a Magyarországon kevéssé hivatkozottak közül. Elsőként a jelentős képzőművészet-közéleti szerepet is vállaló (tanár, volt a Marosvásárhelyi Képtár igazgatója) Aurel Ciupéét, aki a képzőművészetbe vezető útjának kezdő lépeseit 1916-ban, éppen Nagybányán tette meg. „Itt van, illetve itt volt pl. a magyarok Nagybányája. Csupa kellemes és nagy emlék, ha az ember az erdélyi magyar festőművészet lapjai közt motoz. S azonkívül egy igazi szervezet, amely 1896 óta - sokáig - forrása volt egy történeti erejű mozgalomnak. Nagybánya azonban ma már valójában csak emlék és múlt. Szervezeti ereje ugyanúgy megfogyatkozott, mint művészi sugárzásának hatása. Az a művészi meggyőződés, amely életre hívta, ma már a múlté. /.../ Nagybánya egykori célkitűzései, amelyek fénykorát és dicsőségét jelzik, - ma már alkonyati erények: a lehanyatlás erényei. /.../A mai számvetés számára tény, hogy kivénült, harcképtelenné vált, nem diktál, és nem vezet. Nagybányának ma nincsenek fiataljai, akik új szempontok és új célkitűzések mellett súlyt és értéket jelentenének a mai festészeti problematikában. /.../A régi értelmű Nagybánya tehát nincs. /.../ Nagybánya elhanyatlott.”25 Kós Károly már 1909. novemberében, meglepően korán és társtalanul leírta azt, hogy 21 Szabad Művészet, 1953. szeptember-október, VII. évf. 5. sz. 195. 22 Dobai János: Nagybánya. Szabad Művészet, 1953. szeptember-október, VII. évf. 5. sz. 225. Az íráshoz reprodukálták Thorma János Szenvedők (222.) és az Aradi vértanúk (Kovács-Büki 2015. 18.) képeit. 23 Darvas József: Képzőművészetünk időszerű kérdéseiről. Szikra, Bp., 1954. 27. 24 Pogány ö. Gábor: A kiskunhalasi múzeum Thor ma-kiállítása. Művészet, 1960. október, I. évf. 3. sz. 23. Az íráshoz reprodukálva: Szenvedők, Talpra magyar! 25 Aurel Ciupe: Az Ó-romániai és erdélyi képzőművészet. Korunk, 1929. február, 99-103. 69
