Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
Sümegi György: Újabb dokumentumok Thorma János és Nagybánya művészetéhez 1/1-2. A dokumentumokról A nagybányai művésztelep történetének és a vele összefüggésbe hozható műveknek 1989/90- től egyre bővülő ismertetése körében önálló hely, egyéni pozíció illeti meg Thorma János művészetét. Az elmúlt negyedszázad történései egy sajátos, a korábbinál gazdagabb, árnya- latosabb és a maga nemében összetettebb képet rajzolnak róla. Önmagában is fontos, említésre méltó tény, hogy a nagybányai művésztelep szellemiségének legtudatosabb ápolója, történetének első összefoglalója, Réti István művében Thorma művészetét tárgyalja a legrészletesebben, alapvetést jelentő opuszában a legnagyobb terjedelemben.2 Bizonyos szubjektív túlzás is belejátszott e baráti elfogultságba, mivel a nála két évvel idősebb Thorma vezette-segítette őt, a nagybányai gimnazista Rétit a képzőművészet, a festészet felé vezető útra rátalálni. S Réti a lelke mélyén bizonyosan hálás volt ezért Thormának még akkor is, ha az ő pályája a Képzőművészeti Főiskola rektori székéig és a felsőházi tagságig is elvezette Nagybányáról, amelyhez Thorma viszont élete végéig hűséges maradt. Thorma, hétköznapjairól, akár filléres gondjairól, napi megélhetése nehézségeiről ugyanúgy beszámol a leveleiben, mint a saját művészete, művei alakulásáról, a velük állandósult küzdelmeiről (különösen az évtizedekig festett Talpra magyar! kép-fázisairól) és az őt, valamint elsősorban a nagybányai közösséget érintő művészeti, művészetközéleti kérdésekről, problémákról. Levelezésére, valamint a művészetével és a nagybányai közösséggel (ennek három színtjével/csoportjával kell számolnunk: a kolónia lakói, a NSZF változó tagsága és a NFT tagsága) kapcsolatos dokumentumokra is hiánytalanul érvényes Erwin Panofsky meghatározása, amely szerint „egy művész írásbeli megnyilvánulásait öntörvényű alkotásnak kell tekintenünk, és éppúgy interpretálni kell őket, mint műveiket”.3 Törekedtem erre Thorma levelezése első kötetének4 az összeállításakor, és e második munkálatai során is. A levelezése második - az első kötetből kimaradt - része és egyéb dokumentumok összegyűjtése során fölerősödve került a látóterünkbe (kiadónak és szerkesztőnek egyaránt) két, föltehetően fontos, Thorma leveleket (általa és hozzá írtakat) és egy, vele (mindig hozzátehető: és Nagybányával) kapcsolatos dokumentumokat tartalmazó gyűjtemény. Az egyik Lóránthné Nagypataky Alizé, illetve az ő kezelésére bízott anyag. Ő művészettörténész hallgatóként az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Művészettörténeti Tanszékén írta a szakdolgozatát 1956-ban: Fejezetek Thorma János művészetéről.5 Az 1956-os forradalom után Lóránthné Nagypataky Aliz elhagyta az országot, Amerikában, Clevelandben élt, és könyvtárban dolgozott. 1996-ban, Nagybánya centenáriumán Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában megnézte az évfordulós tárlatot, és találkozott a kiállítás munkájában részt vett művészettörténészekkel. Közülük Szűcs Györgynek így foglalta össze kapcsolatát Thorma művészetével: „Thorma János teljes levelezési hagyatéka az én tulajdonomban van itt, Clevelandben, több dobozban. Thorma Margit a levelezést személyesen nekem ajándékozta egy-két kikötéssel, amik már nem érvényesek. A levelek többsége eredeti borítékban van. E levelezést én mindig 2 Réti 1994. 87-106. 3 Idézi Németh Lajos: Bevezető. In: Csók István: Emlékezéseim. Akadémiai Kiadó, Bp., 1960. 6. 4 Thorma levelek 5 Ennek csupán a Műjegyzék része került gépiratban Magyarországra: TJM 23085 64
