Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Vörös Gabriella: Szarmata temetőrészlet Kunfehértóról a 2–3. századból
HALASI MUZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 65 Szarmata temetőrészlet Kunfehértóról a 2-3. századból Vörös Gabriella A Duna-Tisza köze a római korban folyamatosan lakott volt, egészen a hun kor végéig vagy még tovább is, szarmaták lakta területnek számított. Az itt megtelepedett népcsoportok Pannónia közvetlen szomszédságába kerültek, így annak minden előnyével és persze hátrányával is számolniuk kellett. Az alábbiakban bemutatandó közösségnek mindössze hat temetkezése került elő az 1975-ben végzett leletmentés során. A hasonló korú lelőhelyek alapján valószínű azonban, hogy a feltárt területen kívül még előfordulhatnak továbbiak, tehát a megismertnél nagyobb lehetett a közösség lélekszáma. Leletmentés Kunfehértó - Kovács tanya lelőhelyen (/. kép) A helyszínen 1975. február 24 és május 31. között vezetett ásatást Biczó Piroska, a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeként.' A munka közelebbről Kunfehértó IV. kerület 28. számú tanyája mellett folyt, az ásatási dokumentációban Kovács tanyaként szerepel. A terület akkoriban a kiskunhalasi tsz-hez tartozott. A tsz tereprendezési munkálatait, melyeket földmunkagépekkel folytattak, csak nagyon nehezen lehetett szinkronba hozni az ásatás céljaival, tehát a leletek megmentésével, a terület feltárásával. Az ásató folyamatosan szemmel tartotta a dózerolásra ítélt teljes felületet, de a földmunka üteme nem mindig tette lehetővé a talaj eltávolítása során előrajzolódó régészeti objektumok kibontását, dokumentálását. Leginkább a felszínhez közeli objektumok voltak veszélyben. Az ásatási napló összefoglaló értékelése szerint három korszak emlékei kerültek elő, a legkorábbi jelenségek kora bronzkori gödrök és árkok voltak. A szarmata korba 5 db temetkezés és egy objektum (8. gödör) tartozott. Ez utóbbi azonban az elemzés során kirabolt szarmata sírnak bizonyult, ezért a 6. sír meghatározást kapta, tehát a továbbiakban így fog szerepelni. Az ásató szerint egy gödör és egy állat temetkezés is ebbe a korszakba sorolható, amely közvetlenül az 1. sír közelében helyezkedett el, azonosító számot nem kapott. Végül egy középkori település részlet is előkerült, amely az Árpád-korban kezdődött és egészen a 14. századig tartott.2 A szarmata sírok és leleteik leírása (2. kép) A lelőhely szarmata temetkezéseit Kulcsár Valéria kapta meg az ásatótól, aki először doktori disszertációjában, majd a Kárpát - medencei szarmaták temetkezési szokásait feldolgozó munkájában foglalkozott a lelőhellyel.3 Közzétette a sírok helyzetét mutató temető térképet is.4 A leletanyag közlését és elemzését, bár eredetileg tervbe vette, most mégis átengedte nekem, az ásató támogatásával. Mindkettőjüknek itt is megköszönöm a feldolgozás lehetőségét. A sírok közzétételében természetesen a leletanyag mellett az ásatási dokumentációt és Kulcsár Valéria leírásait is felhasználtam, beépítettem a saját munkámba. Ez alkalommal, a feldolgozás során a leletek közzététele is lehetővé vált: az illusztrációk a Thorma János Múzeum támogatásával készülhettek el, a rajzok Koncz Margit, a lelőhely térképe Pánya István, a fényképek pedig Kocsisné Varga Zsuzsanna munkái. Az embercsontok meghatározását Marcsik Antónia végezte el.
