Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Gyarmati Andrea: Kiskunhalas és környéke viseletei 1850–1950
Kiskunhalas és környéke viseletéi 1850-1950 507 A keceli férfiak még az 1930-as években is mezítláb jártak, főleg nyáron, viszont aratáskor bocskort kötöttek. Csizmát általában télen, ill. a csizmanadrághoz húztak. Félcipőt a pantalló elterjedésével kezdtek viselni.26 Észak-bácskai települések viselete Jánoshalma Bács-Bodrog vármegye legészakibb településén, Jánoshalmán szorosan vett népviselet nem volt. Létrejött azonban a parasztságnak olyan viselete, mely jól megkülönböztette a község iparos, kereskedő és egyéb polgáriasodott rétegeitől. Természetesen hatott - főleg a nőknél - a távolabbi vidékek új paraszti divatja is: Szabadkára, Bajára járva gyorsan átvették az ottani szabásvonalakat, öltözési stílusokat, ill. megvették az ott kapható ruhaanyagokat. Hasonlóan hatott a férfi viseletre a helyi iparos és kereskedő réteg öltözködése. A kecelihez hasonló viseletfejlődési utat választotta Jánoshalma is, öltözködésük a városi-polgári divat hatására alakult, annak változásait próbálta követni. A polgári hatást mutató hosszúszoknyás öltözet ezekben a községekben a módos parasztság öltözete lett. Ezen a településen is az ingváll-pruszlik-szoknya-kötény összeállítást viseltek a lányok, asszonyok a 19. század végéig. Ehhez télen a pruszlik alá vékony, de meleg gyapjú vállkendőt hordtak. Ugyanúgy, mint Kiskunhalason és Kecelen is láttuk, itt is az 1880-as évektől kezdődően az ingvállat és a pruszlikot fokozatosan kiszorította a blúz; az ingváll és a pruszlik alsó ruhaneművé vált. (45. kép) Itt is a pendelyre (pöndöl) vették fel a 2-6 alsószoknyát, amire került a lábszár közepéig érő felsőszoknya. Jánoshalmán a vékonyabb lányok turnit (farpáma) kötöttek derekukra a pendely fölé, hogy a csípőjük szélesebbnek látszódjon. Az 1880-as évektől a háziszövésű, kékre festett (kékfestő) vászonszoknyákat — legalábbis az ünneplő viseletből - kiszorították a posztószoknyák. A szoknyák elé 2-3 szeles, ráncolt, a szoknya anyagából vagy más anyagból készült kötényeket kötöttek. A 19-20. század fordulójától kezdve a jánoshalmiak a szabadkai piacra jártak vásárolni, ahonnan a bácskai bunyevácok viseletét átvették: a szoknyák bokáig érők, 5-6 szeles bőségűek lettek. Az ünnepi darabok anyaga selyemből, ill. szövetből, a hétköznapié olcsó, könnyen mosható anyagból készültek. Az 1880-as évektől megjelenő blúzoknak három változata figyelhető meg Jánoshalmán is: először a testreszabott, szűk, hosszú ujjú, sötét színű temó-szövet vagy selyem testálló, majd az 1905-10-es évektől a testtől elállóbb tüledálló-blúzok jelentek meg. Ezeket általában a köténnyel kötötték le. Anyaguk igen változatos lehetett; atlasz-, brokátselyem, ill. bársonyból készülhettek. (48. kép) A hétköznapi blúzokat viszont mosható anyagból varrták. Az 1920-as évektől itt is a galléros, öves, hosszúaljú blúz divatozott, melyek egyszínű, magába mintás atlaszselyemből, virágmintás brokátselyemből készültek. (49. kép) A hosszúaljú blúzok divatba jöttével a nők ünnepi szoknyái elől elmaradt a kötény. (46. kép) Télen virágmintás ternót vagy rojtos selyemkendőt terítettek a vállukra a blúzok fölé, majd a 19. század végén megjelent a bársonyból és posztóból szabott télikabát, a bajkó vagy kaca- bajka, ill. a testre szabott, kockás vagy egyszínű sötétebb posztóból készült, bélelt kabátforma, a vizitke vagy vizikli. Ez a szabásforma a későbbiekben egyszerűsödve élt tovább. Jánoshalmán az 1880-as évektől kezdve a nők elhagyták a csizmát, és cipőt, ill. papucsot hordtak. A lányoknak, asszonyoknak egyforma hajviseletük volt; hajukból kerek kontyot kötöttek. A lányok ezeket a kontyokat selyemből, majd bársonyból készült szalagokkal díszítették. A 20.
