Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Gyarmati Andrea: Kiskunhalas és környéke viseletei 1850–1950
502 Gyarmati Andrea ra gömbölyű tetejűek, a pásztorok számára magasabb, hegyesebb tetejűek készültek. Az 1880-as évektől a nagyobb karimájú kalapok jöttek divatba. Télen meleg sapkát, báránybőr kucsmát viseltek. A halasi férfiak viseletében a csizma volt a legfontosabb lábbeli. A hétköznapi puhább marhabőrből, az ünnepi kordován, majd bokszbőrből készült. Az 1870-es évektől a század végéig volt divatban a ráncos csizma, amit húzómuzsikaszárúnak neveztek. Ezeknek a szára a felső szélétől kb. 5 ujjnyi szélesen volt kemény és sima, alatta a bokáig csupa ránc. A jómódú legények rámás csizmát hordtak, melynek bokarésze és lábszára telj esen sima, ránc nélküli volt.18 Férfi úri viselet Korszakunk kezdetén a halasi társadalom úri rétegének férfi tagjai a hagyományos magyaros ruha mente-dolmány-nadrág együttest viselte, ezzel is kifejezve 1848-hoz való kötődését is. (34. kép) Jellemző a gazdag zsinór és vitézkötéses díszítés alkalmazása. A 19. század második harmadától kezdve a mente-dolmány-nadrág összeállítás helyett egyre gyakrabban jelenik meg a dolmány-mellény-nadrág együttes. (35. kép) A magyaros öltözködési hagyomány főleg az idősebb férfiak körében marad meg tovább, azonban a millenniumi ünnepségek a férfiaknál ugyanúgy, mint a nőknél visszahozzák a divatba a magyaros viseletét, az ún. díszmagyart. A kiegyezést követően a férfiak is — ha nem is rögön - az európai divat szerint öltözködtek. Jellemző elemek a keményített, álló galléros ing, a nyakkendő, a combközépig érő, magasan záródó, egy- vagy kétsoros gombolású, testhez simuló kabát, mely alatt mellényt viseltek, és a pantalló. (36. kép) A férfidivat kevésbé változott, mint a női. Általában az inggallérok formájában, nagyságában, a mellények kivágásában, ill. a kabátok hosszában, a hajtóka méretében, valamint a nyakkendődivatban láthatunk eltérést. Ami újdonságként jelent meg a férfiak öltözködésében, az az 1880-as évek folyamán elterjedt csípőig érő, egyenes végű zakó, mely egy- vagy kétsoros gombolású is lehetett. A kezdetben csak esti viselet az 1900-as évektől egyre inkább nappali öltözet lett, melyhez továbbra is mellényt és inget húztak.19 (3 7. kép) Ez az öltönyforma él tovább - kisebb-nagyobb változtatásokkal - napjainkban is. Kiskunhalas környékének viselete Kiskunhalas környékének viselettörténetét tanulmányozva először is számba kell venni, hogy milyen forrásanyagok, ebben az esetben milyen viseleti darabok és fényképek találhatók a Thorma János Múzeum gyűjteményében. Női ruhadarabok Bácsalmás, Bácsbokod, Jánoshalma, Kunbaja, Mélykút, Tompa, Ma- gyarkanizsa településekről, míg férfi ruhák Jánoshalma, Jászszentlászló, Tompa településekről származnak. Nagyságrendileg a legtöbb női viseleti darab Tompáról (52 db) és Jánoshalmáról (30 db) való. Sajnos a megmaradt férfiruhák száma összesen 10 db. Mint látható, viszonylag sok helyről származnak a női ruhaneműk, viszont egyes településekről csak pár darab található a gyűjteményben, így azokból nem lehet egy viselettörténeti leírást adni. Ezen kívül a fényképgyűjteményben a fenti településeken kívül Kecelről, Bácsalmásról, Kisszállásról származnak olyan fotók, melyek alkalmasak a viselet bemutatására. Kiskunhalas környékén három tájegység - Bácska, Kalocsai Sárköz, Kiskunság - kölcsönhatása figyelhető meg az öltözködésben. Ezen a területen elsősorban magyarok lakta településekkel találkozunk, de öltözködésükben érződik a déli szomszédok, a bunyevácság hatása.
