Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Küllős Imola: Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája”
Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája’ 479 Fekete föld termi a jó búzát, Sűrű erdő neveli a betyárt. Sűrű erdő neveli a betyárt. Kocsmárosné viseli a gondját.47 A 48. strófa elején a betyár dicsekvő, hetyke bemutatkozása szintén gyakori motívum a XIX. századi betyárköltészetben. Lássunk erre is két példát: Flíres betyár vagyok, Betyár vagyok, annak hívnak engemet, Vidróczki a nevem, Vidróczki a nevem, Bárki mondja, nem szégyenlem nevemet.48 Három-négy vármegye sírva keres engem Három-négy vármegye sírva keres engem.49 Az 53. versszak szinte szó szerint azonos egy magyarpécskai panaszos katonadal („katonalevél”) utolsó előtti strófájával. Nem véletlenül, hiszen a kaszárnya ugyanolyan szigorú és nehéz „rabi” élettel járt, mint a tömlőé. A kontextus és a gyászos hangulat érzékeltetése kedvéért itt az utolsó szakaszt is idézem: írnék, jaj, de nehéz a könnyű penna is, Feketének látszik a hattyú tolla is. Elbágyadt kezembül írótoll kiesik, Két szemembül a könny mint patak, úgy folyik.50 Mint látjuk, a konkrét szöveg- és motívumazonosságokon túl az ismeretlen hírversíró-kom- pilátor gyakran élt a párhuzamos képszerkesztés, a gondolatritmus, illetve a szó- és formulaismétlés jól bevált eszközeivel. Érdemes még megemlítenem a hírversből betyárballadába forduló alkotás stílusát, mely ízes, tájnyelvi kifejezésekkel (talám, cémeres, setít, vasvella, kiillantott =’kiszökött’, subladja =’fiókos szekrénye’, azt tudtafm] =’azt hitte[m]’), köznyelvi párbeszédekkel (24-28. és 33-34. sor) és formulákkal (Benke Kotsis Palkó, itt van a halálod!; Disznó teremtette!;[...] Talám az úr is vak a fél szemére! Emberbarátaim... stb.) van megtűzdelve. Ezzel a kis elemzéssel ismételten szeretném felhívni a folklórkutatók figyelmét az írásban terjedő anonim közköltészeti alkotások és a szájhagyományozó népköltészet kölcsön-viszo- nyára. Továbbá arra is, hogy milyen adatgazdagok az efféle alkalmi hírversek, melyek - mint köztudott - az új stílusú betyárballadák, valamint az ún. lokális gyilkosság-, szerencsétlenség-, illetve siratóballadák téma- és motívumbázisául szolgáltak. E tárgykörben Keszeg Vilmos készített a XIX-XX. századi erdélyi és moldvai lokális balladákra fókuszálva átfogó, adat- és gondolatgazdag elemzést.51 A halasi rabló, Benke Kotsis Palkó 1818-ban született nótájával, e viszonylag korai magyarországi lokális balladával végső soron a Keszeg-tanulmány elméleti megállapításainak igazságát, általános érvényét tudjuk megtámogatni.
