Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Küllős Imola: Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája”
474 Drága gránátgyöngye és a gyémánt kövek, Melyekért már ezek halált érdemlenek. Küllös Imola 90 43. De még ez semmi sem a többihez képest, A szent eklézsia, káptalan pénzéhez, Kalocsa városa drága kincseihez! 44. Itt — mondják — vagyon már tizenkét tanú, Hogy Kamhel Jóska volt és a Kotsis Palkó. 45. A körösi pénz is reájok sült immár, 95 Akivel azt lopták, magok agyoncsapták, Azt nem is kérdezték, mégis kivallották. 46. Kotsis Palkó mondja: ,,Nem vagyok én sírás, Tudom, az én orcám nékem hogy nem piros. ’ 47. 100 Kamhel Jóska mondja: ,,Nem vagyok én sárga, Hanem olyan vagyok, mint a piros rózsa, A fekete földbe' terem a jó búza. ” 48. * „Én vagyok, Sebes tény Mihály az én nevem, Világoskék szemem, márvány szömöldököm, Kikkel nézegetem én kedves szeretőm. 105 49.* Elszaladt a Bársony a selyem nyereggel, Egyedül maradtam, bujdosóvá lettem. 50.* Félegyházi kassza verte a szívemet, Nagyon attól féltem, hogy majd fel is kötnek. 51* 110 ,, Felültünk lovunkra kényesen nyeregbe, Úgy indultunk útnak ketten Sebesténnyel. [52.] Mikor értünk Kamhel József tanyájára, Ebéd helyet értünk nagy patáliára.24 53. * írnék, de nehéz már nékem a penna is, Feketének látszik az hattyú tolla is. 115 54.* Micsoda város ez, talán Kan halas [!] ez?’~ Kotsis és Sebestény mulató helye ez. 55. De most már vége van minden mulatságnak, Mert végére jártunk minden mulatságnak. 56. * Kotsis Pál, Sebestény de sok bankót lopott,
