Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Bikfalvy Anna: Változó idők. A Gózon István Művelődési Központról és Kiskunhalas közművelődéséről
HALASI MUZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 421 Változó idők A Gózon István Művelődési Központról (1986. jún. 15 - 1988. febr. 15.) és Kiskunhalas közművelődéséről (1975 - 2012) Bikfalvy Anna „Semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása. Jules Verne Bevezető Különleges dolog az idő múlása. Éljük életünket, hétköznapok és ünnepek, örömök és bánatok váltják egymást. Küzdünk, és harmóniát teremtünk magunkban, és környezetünkben. Telnek a napok, évek, évtizedek, s egyszer csak a változások észlelésével feltesszük a kérdést: amit megtapasztaltunk, az már történelem? A korábbi évekről Budapesten születtem 1952. febr. 6-án. Édesapám néhai dr. Bikfalvy Miklós, édesanyám dr. Bikfalvy Miklósné, nyugdíjas középiskolai tanár, nővérem Bikfalvy Márta óvónő. 1970-ben érettségiztem Budapesten, majd a Magyar Televízió Gyermekosztályán dolgoztam, s szereztem rendező- és vágóasszisztensi végzettséget. Munkám érdekes és változatos volt. Színészóriásokkal dolgozhattam együtt, többek közt Dómján Edittel, Latinovits Zoltánnal, Ruttkai Évával, Sinkovits Imrével, Tolnai Klárival, és folytathatnám tovább a sort. Értékes, elismert embereket ismerhettem meg ekkor, akik később kérésemre - fáradságot nem kímélve, tiszteletdíjuk töredékéért - előadóként Művelődési Központunkba is ellátogattak. 1973-ban Kiskunhalason kerestem munkát, mert férjem, dr. Gasztonyi György végzett az Állatorvostudományi Egyetemen, és a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban helyezkedett el. Ismerkedtem az itt élő emberekkel, a város küzdelmekben gazdag történelmével, sok tekintetben országosan is elismert kultúrájával. Romantikus elképzeléssel érkeztem ide. Szerettem volna mindazt magammal hozni, amit a pezsgő kulturális életű fővárosban értéknek tartottam, amelyek ott tartalmassá tették szabadidőmet. Ilyenek voltak a színes kínálatot nyújtó egyetemi-, film-, jazzklubok; a szabadegyetemi előadássorozatok kiemelkedő szaktekintélyekkel; irodalmi estek neves előadóművészekkel; író-olvasótalálkozók a legnagyobbakkal; ismert együttesek megzenésített versekkel, hogy csak a könnyebben „magammal hozhatókat” nevezzem meg. Ilyen indíttatással szerettem volna a közművelődés területén elhelyezkedni. Felkerestem hát a művelődési osztály akkori vezetőjét, elmondtam elképzeléseimet, terveimet, többek közt egy értelmiségi klub létrehozását is. Az állással kapcsolatban közölte: jelenleg nincs üres álláshely; a klubbal kapcsolatos megállapítása pedig: nincs rá igény. Ezt követően felkerestem minden művelődéssel foglalkozó intézményt, beszéltem velük törekvésemről, ekkor még eredménytelenül. Később kiderült, hogy az elutasításban szerepe volt az akkori közművelődési felügyelőnek, aki édesapámat nem tartotta politikailag megbízhatónak. Az Állami Gazdaság alkalmazott, természetesen egész más munkakörben.
