Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi ipari szövetkezetek
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 391 Kiskunhalasi ipari szövetkezetek Gyarmati Andrea A második világháború után a magántulajdon felszámolása a kommunista párt hatalomátvételével párhuzamosan több lépcsőben zajlott le. A kinyilvánított cél az életszínvonal emelése, a termelőerők fejlesztése, valamint a „kizsákmányolásból" származó jövedelmek megszüntetése és a tervgazdálkodás megszilárdítása volt. Ennek keretében hajtották végre a kisipar és a kiskereskedelem visszaszorítását. A háború alatt gazdátlanná vált üzletek eleve állami tulajdonba kerültek, korlátozták az iparengedélyek kiadását, illetve felülvizsgálták a korábban kiadott iparengedélyeket is. Az államosítás (1948-1949) eredményeként az egyszemélyes vagy néhány főt foglalkoztató üzletek egymás után zártak be, a kereskedelem és a szolgáltatások rendszere átalakult, és létrejöttek a szocialista típusú szövetkezetek. Kisipari termelőszövetkezetnek a szövetkezet tulajdonában lévő, főleg ipari tevékenységgel (javításokkal, szolgáltatásokkal) foglalkozó egységeket nevezték. Itt előállítottak olyan termékeket is, amelyeket az állami ipari termelésben nem gyártottak, vagy nem voltak mindig kaphatók. 1948-ban létrehozták az OKISZ-t (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége), mely az érdekképviseleti szervük volt. Ez 1951-ben minisztériumi jogköröket kapott. Erdős Tibor és Rév Lajos OKISZ elnökök a megalakulástól kezdve sokat tettek a szövetkezetekért. A kiskun- halasi szövetkezeteknek a megyei érdekképviseleti szerve az 1951-ben létrejövő Kisipari Szövetkezetek Bács-Kiskun Megyei Szövetsége (KISZÖV) volt. A KISZÖV elnökök közül Fekete Lászlót és Fodor Mária elnökhelyettest kell külön megemlíteni, kik jelentősen segitették a szövetkezetek munkáját. 1956 után, a kádári-konszolidáció időszakában kezdődött meg újra a kisvállalkozói réteg kialakulása, amely a fogyasztási szokásokban is megmutatkozott. A szolgáltatásban és a kereskedelemben dolgozóknak alkalmazkodniuk kellett a növekvő fogyasztói igényekhez, amely a szövetkezetek területén is éreztette hatását. Az első szövetkezetek még az iparengedélyüket kényszerből visszaadott, a belépési nyilatkozatot a körülmények kényszerítő hatására önként aláíró iparosokat tömörítették. Ők a szövetkezetbe gépeikkel, szerszámaikkal együtt léptek be, melyek értékét a szövetkezet megtérítette. A belépő tagok sok esetben régi kuncsaftjaikat is magukkal hozták. A szövetkezetek és a vállalatok abban különböztek, hogy a szövetkezeti tagok fizetésükön felül az egy havi átlagkeresetüknek megfelelő részjegyet jegyeztek, és év végén a nyereségből részesedést kaptak. Az alapító tagokon kívül az új belépők előbb alkalmazottként dolgoztak, majd később kérhették tagfelvételüket a szövetkezetbe.1 Kiskunhalason 1948-1952 között hét kisipari szövetkezet alakult meg, melynek száma az átszervezésekkel, beolvadásokkal 1965-re már ötre csökkent. Konzervgyár Kisipari Termelőszövetkezet 1948. márc. 24-én létrejött a Konzervgyár KTSZ. Az alapítók főleg gyümölcstermelő gazdák voltak.2 A szövetkezet további sorsáról nincs adatunk.
