Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Somogyvári Ágnes: Középső bronzkori településrészlet Hajós-Hilden
38 Somogyvári Ágnes jellegű díszítés figyelhető meg (VII. tábla 8). Ugyancsak a kettőskúpos test felső része maradt meg annál a kis korsónál, ahol a díszítés vízszintes besimításokból és bevagdalásokból áll. (VII. tábla 4.). Egy, valószínűleg kisméretű korsó tölcséres nyaktöredékén ugyancsak mészbetétes jellegű díszítés figyelhető meg (III. tábla 3.). Előkerült még egy valószínűleg korsóhoz tartozó ansa lunata fül töredéke is (VII. tábla 3.). Egyéb leletek A leletanyagból egyetlen fedő töredéke került elő, a jó minőségű töredéken árkolt bütyökdísz figyelhető meg. Hasonló módon díszített fedő került elő Bóna István ásatása során az alpári földvárból.56 Előkerült egy töredékes hálónehezék (V. tábla 1.), valamint egy többször átégett ívelt agyagtárgy is (IV. tábla 1.). A gödörből előkerült agyagtárgy pontos funkcióját nem lehet meghatározni. Összegzés A Hajós Hilden feltárt településrészlet a hildi földvártól néhány száz méterre DK-re található a magasparton, a földvár Ny-i szélénél húzódó szurdok másik oldalán. A feltárt teleprész a földvár külső, erődítetlen telepéhez tartozik. Magára a földvárra és az erődítésen kívül található leletanyagra Deli Ferenc érsekhalmi tanító hívta fel Kőhegyi Mihály figyelmét. Kőhegyi Mihály 1959-ben a földvártól D-re gödörásáskor megbolygatott umasírok anyagát mentette meg.57 A földvár leszakadozó partfalából és a magasparti részről többször került leletanyag a bajai és a kiskunhalasi múzeumba. Ezeket a leleteket tekintette át Bándi Gábor és Kovács Tibor a Szeremle kultúrával foglalkozó munkájukban. Az általuk ismertetett szeremlei típusú leletek egy része minden bizonnyal a földvárból került elő,58 de lehetnek közöttük az erődítetlen telepről származó leletek is.59 Ezt ma már a szűkszavú leírások alapján nem lehet eldönteni. Újabban kerültek tárgyak a kalocsai múzeumba is, ezekből a leletekből Kustár Rozália közölt is néhányat.60 A hildi palackozónál előkerült leletanyag vizsgálata során megállapítható volt, hogy a leletanyag a Vatya-kultúra kései időszakának emlékanyagát tartalmazza. A kerámiaanyagban megfigyelhetőek a Vatya III. időszak jellegzetességei, de hangsúlyosan jelen vannak a Vatya-Ko- szider időszakra jellemző jegyek is. A leletanyagban nagy számban találunk olyan formákat és díszítéseket, amelyek a Dunántúli mészbetétes kultúrával mutatnak kapcsolatot. A toj ásdad alakú tárolóedények mészbetétes jellegű dísszel, a mészbetétes kultúrára jellemző tálforma, ugyancsak mészbetéttel kitöltött dísszel, valamint az előkerült bögretípusok is ezt a kapcsolatot jelzik.61 A közölt leletanyag legjobb párhuzamait a Duna-Tisza köze azon részén találtuk meg, amely a Vatya-kultúra itteni déli peremterületét jelenti: a telepek közül Csongrád-Vidre sziget, Baks, Felgyő, temetők közül Csanytelek, Kelebia. A kutatás jelenlegi állása szerint ez a terület, része annak a nagyobb egységnek - a Vatya-kultúra déli és délkeleti peremterületeinek -, ahol kialakult az a proto-szeremleinek nevezett leletkor, amelyben mészbetétes és vatyai kerámiaformák és díszítő motívumok keverednek.62 A feltárt néhány gödör nem adhat részletes képet a településről és életének teljes időintervallumáról sem, de a leletanyag közlése újabb adalékot jelenthet a Vatya-kultúra Duna-Tisza közi határterületének kutatásához.
