Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Paskuj Iván: A kiskunmajsai zsidó temető
. A kiskunmajsai zsidó temető 357 15. Levita sírkő 12. Kohanita sírkő részlete 13. Szomorúfűz vésete 14. Korsó vésel levita sírkövén vonatkoztatható a halálra is: „Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt”, (Jób 40:16). A sírköveken még a következő héber rövidítések is szerepelhetnek: T. N. C. B. (V.) H. - (összeolvasva: tanc’vá) - feloldása: ’t’hi nafsó crurá bicror hahajim’ = ’legyen a lelke bekötve az élők bugyrába’. Általános záróformula a zsidó sírköveken. Arra utal, hogy az elhunyt örökké élő maradjon. A kifejezés háttere arra a szokásra utal, hogy a keleti pásztorok mindig annyi kavicsot őriztek „az élők bugyrában”, ahány bárányból állt a nyáj. így voltak képesek számon tartani az állatállományt. A kifejezés előfordul Dávid bibliai történetében: „legyen az én uram lelke bekötve az élők bugyrába”, vagyis sokáig éljen (Sámuel I. könyve 25:29). Közép-kelet-európai zsidó temetőben járva szép számmal találkozhatunk úgynevezett „üres” sírokkal. A felirat mártírok, vértanúk emlékét őrzi, akiknek nem adatott meg a természetes végtisztesség. Hozzátartozóik — földi maradványok elhantolása nélkül - sorra ráíratták az elpusztítottak neveit a sírkőre, hogy időről-időre legalább föl lehessen keresni „sírjaikat”. Ilyen sír a mi temetőnkben is van a következő felirattal:
