Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Mészáros Endre: Jánoshalmi szikvízgyártók
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 331 Jánoshalmi szikvízgyártók Mészáros Endre Az 1945 előtti szikvízgyártókról viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, mivel a szikvíz- gyártás szabad ipar volt. Nem volt kötelező az ipartestületi tagság, valamint egy ideig a Szik- vízipari Tanfolyam sem. Ebben az időben egyszerre többen is foglalkoztak egy adott településen belül e tevékenységgel. Mindenki csak a saját nevével ellátott üvegeket tölthette, melyeken ugyanazon névvel feliratozott fejnek kellett lenni. A drága üvegek miatt sokan szakosodtak palacklopásra. Ennek megakadályozására a Szikvízipari Szövetség palackrazziákat tartott, és az idegen üvegeket használó szódásokat megbüntette, a többszörösen visszaesők iparengedélyét pedig bevonta. Az Árellenőrzések Országos Kormánybiztosának 106.327/194l.VII.b. számú rendelete a szikvíz literenkénti árát településenként meghatározta. A rendelet értelmében Jánoshalmán egy liter szóda 16 fillérbe került. Az államosítást követően a szódásokat Földműves Szövetkezetekbe kényszerítették. Jánoshalmán az F. M. Sz. szódagyára a vasútállomás mögött, a „Resti” udvarán lévő épületben volt. Itt töltötték az államosított gépeken az államosított üvegeket. Ekkor már nem számítod, hogy „fejazonos” legyen az üveg, a szép sasfejek kifolyó csövén lévő díszt eltávolították a könnyebb töltés érdekében, a hibás fejeket egyszerűen alumíniumra cserélték. Az 1950-es évek vége felé folyamatosan kivonták a forgalomból az egy litertől eltérő űrtartalmú üvegeket. Az ünnepi asztalok díszei előbb az F. M. Sz. padlására, majd később, bezúzás céljából Siófokra kerültek. Pár darabot még időben kimented néhány dolgozó. A gyűjteményembe tartozó szódaüvegek, üvegcsövek, ólom és alumínium fejek 90%-ban különböző helyekről kerültek elő. Párosításukat elősegítette a már említed névazonosság. A szikvízgyártókra vonatkozó információkat az írásbeli dokumentumok mellett, a leszár- mazodak, és a még élő kortársak elbeszéléseiből ismertem meg. A szódaüvegek fantázia elnevezéseit (Favorit, Ideál, Gloria, stb.) a XIX-XX. század fordulóján virágzó Hazslinszky Gyógyszerész és Társai katalógusából származtattam. Külön szeretnék köszönetét mondani Bánffi István szegedi szikvízgyártónak a szikvízgyár- tás történetére vonatkozó szakmai segítségéért, Balogh Attilának a régi fotók retusálásáért és Mészáros Anna Rózsának a tárgyfényképek elkészítéséért. Madzinyi Géza és Madzinyi Gézáné Olasz származású család. Édesapa: Madzinyi János m. kir. postamester. Születed 1820-ban Nagymihályon (Zemplén m.) 1847-ben jankováci gyógyszerész volt. A szabadságharcot az I. honvéd vadászezreddel küzdődé végig. 1867-ben jankováczi postamester led. 1896-ban Géza nevű fia javára lemondod. Nemsokára meghalt. (Hencz Lajos szerk.: A Magyar Posta története és érdemes munkásai. Merkantil Nyomda, Budapest, 1937.) Madzinyi Géza gyógyszerész a Jankováczi Ipartestület első elnöke 1899-1903-ig. (A Magyar Ipar Almanachja. Budapest, 1932.) Mivel a XIX. században a szikvíz előállítása jelentős kémiai alapismereteket követelt meg, így a szikvízgyártást elsősorban a gyógyszerészek végezték. Madzinyi feliratú fej nem került elő, viszont 2 darab Madzinyi üveg igen, amelyeken bontatlanul egyforma Első Jánoshalmái Szikvízgyár feliratú fejek voltak. Feltételezhető, hogy az
