Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi Iparos Dalárda története
Kiskunhalasi Iparos Dalárda története 317 költözött át, ahol helyszűke miatt a kórus nem tudott próbálni. így a dalkar a Kiskunhalasi Cipész KTSZ-ben találta meg új otthonát. Az 1950-es években rendszeresen felléptek a Hazafias Népfront által szervezett rendezvényeken április 4-én, május 1-jén, augusztus 20-án, november 7-én. 1953-ban a KIOSZ helyi központja a Szathmáry Sándor utcába költözött, így az énekkari próbákat ezután itt tartották. 1956-ban Szente Sándor látta el a kamagyi teendőket. 1959. április 10-től a Kisipari Szövetkezetek Szövetkezeti Bizottsága vette át a kórus fenntartását, mivel a kisiparosok nagy része szövetkezeti tag lett, s terembérleti díjat fizettek a KIOSZ-nak. Áprilisban a Semeváll kultúrtermében vendégül látták a kecskeméti Kodály-kó- rust, kik a 80. évfordulójukat ünnepelték. Ennek emlékére az énekkar egy serleget kapott. 1960 nyarán a kórus vezetősége felkérte dr. Szőke László zenetanárt, hogy legyen a karnagyuk, aki ezt a feladatot 1960. augusztus 1-től el is vállalta. Ekkor a dalkar még férfikórusként működött, mindössze 28 tagja volt. A következő évben már többször felléptek a kulturális seregszemléken, városi ünnepségeken, békegyűlésen, szövetkezeti napon, irodalmi esten. Több önálló hangversenyt is szervetek Kiskunhalas város zeneszerető közönségének. 1962 nyarán részt vettek a Kiskunhalason megrendezésre kerülő KISZ seregszemlén. Ezen kívül a Csongrádi Dalos Seregszemlén is bemutatkoztak. Ez a fellépés volt az utolsó, ahol férfikórusként szerepeltek. Kiskunhalasi Szövetkezeti Bizottság Erkel Ferenc Vegyes Kórusa (1962-1994) Az 1962. október 5-én megtartott közgyűlésen az Iparos Dalkar tagsága úgy határozott, hogy átalakulnak vegyes karrá, és a Kiskunhalasi Szövetkezeti Bizottság Erkel Ferenc Vegyes Kórusa nevet veszi fel. Ez a vegyes kar a korábbi Iparos Dalárda és Iparos Dalkar teljes jogú utódjaként működött tovább. Ezen a közgyűlésen azonnal 20 nő lépett be a kórusba, így a létszámuk 48 főre nőtt. Az elnevezésbe azért került bele a szövetkezet szó, mert a tagok legnagyobb része szövetkezetben dolgozott (önálló kisiparos csupán kettő volt a tagok között), és a Kiskunhalasi Szövetkezeti Bizottság már egy éve anyagilag segítette a kórus működését, valamint a karnagy havi tiszteletdíját is ők fizették. Alapító tagok 1962-ben: Szoprán: Ábrahám Balázsné, Ábrahám Klára, Árvay Sándomé, Bugyi Istvánná, Darányi Benőné, Faddi Irén, Kálmán Mihályné, Körösi Jánosné, Kocsi Istvánná, Komlós Jolán, Mondovics Franciska, Lajenkó Jánosné, Papp Jánosné, Tóth Lászlóné. Alt: Babenyecz Vendelné, Fekete Rozália, Gyöngyi Lászlóné, Kálmán Dezsőné, Koren Gyuláné, Keresztúri Lajosné, Mester Mária, Ö. Nagy Józsefné, Papp Amália, Szigetvári Istvánná, Szűcs Antalné. Tenor: Egyed István, Faragó Mihály, Funk Árpád, Gál Dezső, Gábor János, Geszler József, Gyöngyi László, Molnár Béla, Perjési Dezső, Püspöki Ferenc, Rédely János, Török Sándor. Basszus: Árvay Sándor, Daday Zoltán, Frei Ádám, Jáger József, Kocsi István, Lovászi Benő, Papp János, Papp László, Szabó G. Imre, Szabó Károly. A karnagy továbbra is dr. Szőke László zenetanár maradt. A vegyes kórussá történő átalakulást követően az első nyilvános fellépésre már 1962. november 19-én sor került a Kiskunhalasi KIOSZ szervezet ünnepi gyűlésén. A kórustagok decemberben családias összejövetelt tartottak, amit „Családias bicskás vacsorának” neveztek el, s a későbbiekben több alkalommal is szerveztek ilyen vacsorát.
