Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi Iparos Dalárda története
Kiskunhalasi Iparos Dalárda története 315 Urlauber Ilona. II. alt: Bogdán Júlia, Hunyadi Klára, Modok Katalin, Nagy F. Ilona, Siskovics Erzsébet, Zámbó Ilona. 1934. május 20-21-én rendezték a III. Országos Iparos Dalosversenyt Pécsen, ahol a 39 dalos egylet között a Kiskunhalasi Iparos Dalkar is szerepelt. A kórus fehér zászló szalagot, ezüst serleget és díszoklevelet kapott. Ez után a verseny után még sok hasonló dalosünnepségen vettek részt, azonban az ezeknek a versenyeknek a lefolyásáról, az elért eredményekről kevés adat maradt fenn, csupán néhány szalag a zászlón, serlegek és emlékplakettek (1936,1939 Siófok; 1940 Győr; 1941 Kecskemét; 1943 Pécs). 1937-ben, a kórus fennállásának 30. évfordulójára Gyenizse Antal asztalos, kórusalapító tag egy üvegezett szekrényt készített a kórus emléktárgyai, kottái és zászlójának elhelyezésére. A Kiskunhalas Helyi Értesítője újságból tudható, hogy ebben az évben a dalkar által szervezett március 28-i húsvéti műsoros táncestélyen, júniusban József Ferenc királyi herceg látogatásakor szerepelt a kórus Kiskunhalason, valamint, hogy az augusztus 8-9-én Miskolcon megrendezésre kerülő IV. Országos Iparos Dalosversenyen is részt vettek. 1939-ben a visszacsatolt Kassán rendezték meg az országos iparos dalostalálkozót, amin a kiskunhalasi kórus is szerepelt. Rédely János lett ettől az évtől a kórus titkára, ki ezt a tisztséget 1978-ig töltötte be nagyon lelkiismeretesen. A második világháború alatt a kórus utolsó fellépésére, legalább is amiről tudomásunk van, az 1943-as pécsi dalosünnepen került sor. A második világháború után a városi tanács 1947. május 1-jei ünnepségén lépett fel először a kórus a nyilvánosság előtt Novák Tivadar karnagy vezetésével. Pünkösdkor a VI. Balatoni Dalosünnepen vettek részt. Augusztus 20-án a városi ünnepségen adtak elő mozgalmi dalokat és más kórusműveket. A Kiskunhalasi Iparos Dalkar fennállásának 40-ik jubileumi rendezvényét 1947. szeptember 7-8-án tartották. Az ünnepségen a Budai Dalárda, a kiskunhalasi nagytemplomi énekkar és a felsővárosi kórus vendégszerepeit. Az igen sikeresnek mondható kétnapos rendezvényen a város szinte egész lakossága együtt ünnepelt a kórussal. Még ugyanennek az évnek a decemberében újból Kiskunhalasra látogatott a Budai Dalárda, ahol a két kórus nagy sikerű koncertet adott. A Budai Dalárda két vendégszereplése anyagilag is segítette a halasi dalkart, a két ünnepség bevételéből egy páncéltőkés kereszthúros Lauberger gyártmányú hangversenyzongorát tudtak vásárolni, mely ezek után megkönnyítette az énekkar munkáját. Az 1948. május 1-jei városi ünnepségen ismét fellépett a dalkar, ez volt Novák Tivadar karnagy utolsó szereplése, ugyanis elköltözött Halasról. Ezt követően kamagyhiány miatt körülbelül egy évig szünet állt be a kórus történetében. A következő év őszén az iparos dalkar Kövecs Imre tanárt kérte fel a kórus vezetésére, aki ezt el is vállalta. Ezt követően a kórus rendszeresen fellépett az április 4-i, a május 1-i, az augusztus 20-i és a november 1-i állami ünnepek alkalmából rendezett városi rendezvényeken. 1949 nyarán járási kultúrversenyt szerveztek a Bamevál kultúrtermében, ahol a férfikórusok közül a Kiskunhalasi Iparos Dalkar első helyen végzett. A sikerek ellenére a kórus munkáját több zavaró körülmény nehezítette meg. Eddig az Iparos Dalkamak, mint önálló alapszabállyal rendelkező egyesületnek, a kisiparosok székházában, az Ipartestületben, majd ennek jogutódjának, a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szövetsége) székházában, a Petőfi utcában volt a székhelye. Itt voltak a próbák, itt rendezték műsoros estjeiket az érdeklődők számára, itt tartották meg a közös névnapokat, ill. innen indultak szerenádot adni kedveseiknek. A KIOSZ helyi központja azonban a Petőfi utcából a Béke utcába
