Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi Iparos Dalárda története
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 311 Kiskunhalasi Iparos Dalárda története Gyarmati Andrea A 19. század második felétől - az országosan tapasztalható folyamatokkal összhangban - a kiskunhalasi polgárság viszonylag aktív közösségi életet élve létrehozta saját egyesületeit, egyleteit. Az ekkor alakult egyletek, társas körök voltak azok, melyek helyi szinten a város társasági életét szervezték, kielégítve az új társadalmi igényeket. 1885-től az iparengedéllyel rendelkező mesterek szervezett ipartestületekbe tömörültek. A szervezet hivatali funkciói mellett idővel az iparosok kulturális és társasági életének színterévé is vált. Kiskunhalason 1905-re készült el székházuk a Petőfi utcában. Az épületben könyvtár és közösségi helyiség egyaránt volt. (Lásd T. Molnár Gizella: Egyesületek Kiskunhalason a polgári korszakban. In: Ö. Kovács József - Szakái Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig. Kiskunhalas, 2005. 361-362. oldal.) 1907-ben itt alakult meg a helyi iparosokból álló Iparos Dalárda. A Kiskunhalasi Iparos Dalárda (1930-től Kiskunhalasi Iparos Dalkar, 1962-től Kiskunhalasi Szövetkezeti Bizottság Erkel Ferenc Vegyes Kórusa) történetével eddig négyen foglalkoztak. Rédely János kórustitkár 1977-ig írta meg a kórus történetét, majd Ferró Róza a kórus gazdasági ügyeinek intézője az ezt követő időszak eseményeit foglalta össze. Ez a kézirat a Thorma János Múzeum Adattárában található a 18625 leltári számon. Ketten választották szak- dolgozatuk témájának a kórus történetének megírását: Huber István 1982-ben (TJM 18625) és Kenyeres Lászlóné 1988-ban (TJM 18627). Ez a tanulmány a Rédely János és Ferró Róza által írt kórustörténet összegzéseként jött létre. Kiskunhalasi Iparos Dalárda (1907-1930) Főként kiskunhalasi iparosokból alakult meg 1907. április 17-én a Kiskunhalasi Iparos Dalárda. Az alakuló közgyűlésen megválasztották a tisztikart, köztük Tóth Kálmán alapító karnagyot, a 72 működő tagot, 50 dísztagot és 30 pártoló tagot. Kidolgozták az Iparos Dalárda alapszabályát is, mellyel a dalárda önálló alapszabállyal rendelkező egyesületté vált. A tisztikar tagjai voltak: dr. Nagy Mór díszelnök, Nagy Kálmán elnök, Kaszás Károly elnök, Szombathy József jegyző, Gazdag Sándor pénztáros, Zilah János ellenőr, Schön Dávid hangjegytáros. A kórus alapító tagjai: I. tenor: Begyik Antal, Kiss K. József, Bíró Imre, Csapi Benő, Fehér Sándor, Gazdag Sándor, Holló József, Karchesz János, Kaszás Károly, Körösi János, Makai Antal, Mácsai Gergely, Mészáros Mátyás, Nagy Kálmán, Netik József, Obermann János, Palásti József, Papp Gábor, Paszterkó József, Szalai Imre, Széli Nagy Pál, Tasnádi Sz. Dénes, Vonatka Károly, Zilah János. II. tenor: Bajusz Mihály, Bálint Mihály, Farkas Károly, Gaál Mihály, Goczol Antal, Gombos Imre, Kovács Ferenc, Kovács Pál, Markó István, Martinov Emil, Nagypál Ferenc, Rendek István, Rozgonyi József, Rovó Mihály, Schőnheim Antal, Szarvas Imre. I. basszus: Borbás István, Csizmadia József, Farkas József, Gaál Antal, Ispánovics Győző, Kánya Ferenc, Körösi Pál, Modok István, Papp Dávid, Rozinszki András, Simonyi János, Szabó Béla, Szakái Antal, Szőlős Antal. II. basszus: Babó Sándor, Bornemissza János, Budai Gyula, Czmorek Mihály, Cseffegi Sándor, Földvári Sándor, Gavlik Pál, Gyenizse Antal, György Lajos, Jaszlics Ferenc, Lendvai Lajos, Nagy Ervin, Petrik József, Schön Dávid, Szombathy József, Tóth Sándor.
