Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: Irodalmi intézmények és kapcsolatrendszerek a kultúrateremtés folyamatában. Kara Győző levelei Szilády Áronhoz
292 Magyary Ágnes kimaradt verset, az Erdélyt10. Ez a szöveg Aradon született, mivel a költő éppen ott tartózkodott nemzetőrként. 1848. december 16-án jelent meg a vers egy helyi lapban, amelyről így ír Kara Győző: „melyet hiába kerestem Ráth Mórnál 1883-1885-ben megjelent Arany János összes munkái nyolcz kötetében, hiába az ugyanott 1888 - 1889-ben megjelent Arany János hátrahagyott iratai és levelezése négy kötetében. A vers arra az időre vonatkozik, midőn Kolozsvár eleste után 1848. november végén egész Erdély a magyar kormányra nézve elveszett s Czecz alezredes Csúcsára volt kénytelen vonulni az erdélyi sereg romjaival, hogy aztán Bem vegye át a fővezérletet.” Ezt követően közölte Kara Tompa Mihály három - az összes műveiből kimaradt - forradalmi költeményét11, amelyek szintén a helyi Arad című lapban jelentek meg. Ezt követte a következő lapszámban még ugyanabban az évben Pázmány Dénes levele Somogyi Gedeonhoz. Somogyihoz írt levél Fábián Gábor hagyatékán keresztül jutott Kara Győzőhöz, akinek levelezéséből már 1893-ban közöl a második füzetben12, és ennek a számnak már Szilády Áron a főszerkesztője. Fábiánt szoros barátság fűzte Vörösmartyhoz, így Kara Győző többször említést tesz a költő Fábiánhoz írt leveleiről, amelyek a hagyatékkal együtt a birtokába kerültek. Ebben a számban azonban a kor egy másik emblematikus figurája kerül középpontba: Toldy Ferenc. Toldy Fábián Gábor Cicero fordításáról ír, az átültetéssel kapcsolatban ad tanácsokat. Érdekes módon Kara Győző és Szilády Áron pont Toldy miatt kap össze, amennyire ez egyáltalán lehetséges két ilyen komoly tudós között. Kara azt írja 1893. április 6.-ai levelében, hogy a birtokában lévő Toldy versfordításokat valóban Fábián Gábor ültette át magyarra, csak éppen Toldy Ferenc ’elfejeltette’ feltüntetni a papirosokon levelezőtársa nevét. A következő levélben (április 8-án) már mentegetőzik, hogy ő nem is úgy gondolta, vélhetőleg Szilády Áron nehézmenyezte a Toldyt ért vádat. Toldy Ferenc a XIX. században maga egy személyben egy kulturális intézmény, aki nem csak az irodalomtörténet, hanem az idegen nyelvű müvek magyarra való átültetésének kiemelkedő alakja. A Szilády testvérek levelezésében is sokszor szó esik róla, mint aki egyre sürgeti Áron Sáhnáme fordítását, vagy éppen ki akarja adni azt. Ráadásul Nagykőrösön Arany János Toldy irodalomtörténetéből tanította a nebulókat.13 Később Toldy maga látja el előszóval a végül elkészülő perzsa eposz részletének fordítást, amely sikert hoz az ifjú Szilády Áron számára .14 így érthető, ha Szilády Áron vélhetőleg méltatlannak tartotta Kara Győző felvetését. Bár tény, hogy Toldy Ferenc fordítási kedvét szegte az a névtelen kritikusa 1824-ben, aki a Tudományos Gyűjtemény oldalain bírálja - nem teljesen alaptalanul - Toldy Schiller Haramiák című drámájának fordítását. Az elmarasztalást követően Toldy Ferenc szinte teljes mértékben felhagyott a szépirodalmi művek fordításával.15 így valószínűsíthető, hogy Kara Győző megállapítása helytálló. Kara Győző 1893. március 13 -án egy Somogyi Gedeon verset küld közlés célj ából, de a következő leveléből16 az derül ki, hogy Szilády Áron ezt a szöveget nem fogadta el, így ebben a levélben már arról ír Kara, hogy a májusi számban Toldy Ferenc tizenöt levelét szeretné megjelentetni, amelyekben Cicero fordításáról esik szó. Ezen kívül a birtokában lévő Vörösmarty, Czakó, Greguss és mások leveleit ajánlja megjelentetésre. A következő leveléből17 megtudjuk, hogy Toldy Ferenc Ciceróval kapcsolatos levelei túl hosszúnak bizonyultak, így azok közlése is elmaradt. Az ezeket követő levelekből láthatjuk, hogy Kara Győző szorgalmasan küldözgette a közlésre szánt leveleket a reformkor irodalmi és közéleti szereplőitől, valamint további levelekről számol be, amelyek megjelenésre méltóak, de ezekre többségében nem kap semmiféle választ.
