Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
288 Magyary Ágnes hanem súgva azt is hozzá tette, hogy ezzel kijöjjek, mert nem kapok többet; ebből nem tudom, hogy lehet valami? Anyánktól én sem kaptam már levelet régóta, s így otthonról én sem tudok semmit, csak édesatyám szavai után azt, hogy bajuk nincsen. A grófról60 is kérdezősködött tőlem. Erről sem írhatok többet, mint azt, hogy a színházban meg jelen, a miből én azt következtetem, hogy Pesten lakik most. Különben én ezt is csak hallásból tudom, mert a gróf arcára nem emlékszem annyira, hogy most is rá tudnék ismemi; az utszán néha-néha látok olyan forma fiatalembert, de nem tudom az-e? Nagy Gyuriról azt sem tudom él-e? hal-e? nem láttam, mióta megházasodott. Ballagi nem tudom emlékszik-e még, neked tett ígéretére, nem beszéltem vele leckén kívül ebben az iskolai évben; különben az ő szavában ne igen bízzál, mert szörnyű szórakozott ember. Igyekezzél, ha lehet magad valamit szerezni sürgetés vagy utánlátás által, vagy pedig emlékeztessed Ballagit levélben. Duzs Sándorral én nem beszéltem, csak annyit izent neked egy theologustól, hogy küldj em meg neked, ha már megjelent Hunfalvy lapp nyelvről való értekezését61. Én jártam is ezután, de bizonyosat nem tudhatván meg senkitől az ismerőseim közül, utoljára elmentem Ráth Mór könyvkereskedésébe, ahol a nyelvészeti művek leginkább szoktak megjeleni. Ráth azt mondta, hogy ő nem tud felőle semmit, pedig neki, ha megjelent volna, kellene tudnia. A múlt hó 19-én tartotta Szilágyi Sándor a tudós társaságba beköszöntő beszédjét Bánfy Dénes kora és megölése cím alatt. Én is jelen voltam, az értekezésnek - mint mondják - kivonatát olvasta föl, ‘s ezen fölül az oklevelek ‘s citatiok62 olvasását mind elhagyta, ‘s ezért nem is tartott sokáig; elvé- geztével megéljenezték a szerzőt; nekem tetszett a kivonat is, különben többet róla majd csak teljes megjelenése után tudhatunk. Ugyanezen a gyűlésen akarták eldönteni a Teleki drámai jutalom63 ügyét is, de nem tudtak megegyezni; a válaszmány két darabot - az Egy királynő és Attila című — ítélte egyformán relative legjobbnak. Ezekből más válaszmány nevezetett ki, mert a jutalmat nem lehetett két részre osztani Teleki végrendelete szerént. A vígjátékra tett jutalmat Telivér című darab nyerte, a szerző Péter Pál név alatt küldte be, de ezt úgy hiszik, hogy álnév. Nyelvészekről nem tudok írni, mert semmi nevezetest ezekről nem hallottam, ‘s nem olvastam. Iskolánk - legalább tudtommal - nincs veszélyezve. A világ csak hadd ölje magát, nem árt neki, majd így fog jönni talán egy jobb kor, mely után etc.... Húsvét után talán megkapom az Omodékra Arany véleményét. Én az ünnepekre Mányra megyek. Ha tudsz, Sz. István után való viszályos korszakról Péter, Aba, Gizella ezekről küldj jó alkotókat. Ezt akarom ezután kidolgozni Arany tanácsa után, ki nekem azt mondta, hogy erről a korszakról lehetne egy művet írni, mely többet érne egy eposznál. Nekem nincs semmi bajom, ‘s neked jót kívánva maradok szerető testvéred, Sz. János 60 Kuun Gézáról lehet szó, aki Németországból visszatérve Pesten élt. 61 Hunfalvy Pál: A lapp nyelv. In: 1858 Magyar Akadémiai Értesítő. VIII/1-10. szám. 62 idézet 63 akadémiai drámapályázati jutalom. Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke 1854-ben végrendeletileg 12 000 forintot hagyományozott azzal a kikötéssel, hogy annak kamataiból évenként a legjobb darabot 100 arannyal jutalmazzák.
