Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
„Mely többet érne egy eposznál” 273 Legközelebbi leveledben azt írtad, hogy nem írtam meg mindent, a mint kérdeztél. Igaz, mert még akkor sokat én sem tudtam. Most még legelőször szüléinkről írok, a mi keveset tudok: atyánk a múlt hónapban volt Kőrösön, de csak nagyon kevés ideig, úgyhogy délre ide ért és már délután 5 órakor ismét elment. O azt mondta, hogy testvéreink és édesanyánk egészségesek, de öregapánk urunk a télen köszvényben szenvedett. Hagyott nálam 3 pengő forintot, de az elment nadrágra, úgyhogy a zsebemet tökéletesen lapos guta ütötte meg. Te nálad azt mondják, hogy mellény is tellik, kaput28 is tellik ki; az a baj, hogy én nálam egyet sem szólnak. Most reménykedem, hogy az atyám eljön, mivel a napokban volt főtisztelendő Polgár Mihály29 30 úr temetése Kecskeméten, mondok, hátha ő is ott volt. Elvárjuk ki lesz a proseniorM. Továbbá mondod, hogy írjak Szilágyi Béniről, a kiről szót sem tudok. Turocziról is csak annyit tudok, hogy megmaradt a régi bőrébe; ‘s azért hogy levelet nem ír, ne ítélj rosszat felőle, mert az meglehet, hogy csak a restségtől van. A Besnyei Ferkó ‘s Farkas Sándor múltkor voltak ideát. Thorma Béla például nagyba működik, és halad az ő régi útján: az az huncutság útján. Először vásáros volt Pozsonyba, mely hivatalábani viszontagságait megírta az ő krónikájában - az az egy ívnyi levelében -, melyért fizettem 10 erős forint krajcárt. Most már a kereskedelmi iskolában Pesten ebéli viszontagságait is megírta az ő leveliben, melyért hasonlókép 10 pengő krajcárt, mászorral hanem én is küldtem a nyakára két fontos levelet, melyek - tudom - az ő zsebéből is húztak ki egy-két krajcárt. Azóta - tudtomra — ott maradt. Helyemen már most harmad magammal vagyok, amit egy áltáljában nem szeretek, mert csendesség soha sincs, ha csak a daraszak más hová nem mennek dongani. Majálist ismét akartak tartani, hanem Varga nem engedte meg, ‘ s így az elmúlt. Hanem nem múlt el a miénk, mert mi megtartottuk azt a jó mondást: hogy lassan menj, tovább érsz; ‘s el is értük célunkat, mert már holnapra én is készülök a vigaszságra; egy váltó forintot31 32 befizettem, pedig egy krajcárom sincs, amint mondtam. De már elhagyom, mert a darazsak hazajöttek, ‘s nem írhatok. Isten áldjon meg, kívánok minden jót szerető testvéred, Szilády János, egy debreceni pipás 4. 1854. október 29. Kedves Bátyám! Levelet már írtam volna, hanem bíz én elfelejtettem, hogy mely szám alatt van házatok, s arra várakoztam, majd te küldsz levelet, ‘s talán abba megírod; de még eddig nem kapván levelet, gondoltam magamat az írásra, ha bár bizonytalan vagyok is vagyok benne, hogy kapod-e meg vagy nem? Mióta elmentél, semmi bajom sem történt, s nem is érzek semmibe hiányt; a pénzem ugyan kezd fogyni, mert bőviben adtam a könyvekért, megvettem a Kiovi csatát*2 3 pengő forintért. Nagy szép könyv a költő arcképével; továbbá a „Toldi estéjét” 1 pengő forintért, ‘s végre az is28 férfiak viselte, hosszú felső kabát 29 (1782 - 1854), református püspök 30 egyházi cím 31 a pengő forintnál kisebb értékű váltópénz 32 Debreczeni Márton, 1854.
