Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Bárth János: XVIII. századi halasi katolikusok származáshelyei
254 Bárth János például a 65. bérmálkozónál és a 69. bérmaszülőnél a Herencsén, a 91. bérmálkozónál a Kalocsa és a 116. bérmálkozónál a Dautova név. A szerencsésen kibetűzött helynevek azonosítása némely esetben nem könnyű feladat. Különösen akkor okoz gondot a földrajzi név helyének meghatározása, ha a névvel jelzett helységet a XX. században már másképpen hívták, mint a XVIII. században, például: 1. ha a települést más településsel egyesítették, 2. ha a településnevet magyarosították, 3. ha a helynév megkülönböztetőjelzőt kapott. További nehézséget okoz, ha a településnévből több is volt a Kárpát-medencében. Ilyenkor némiképp segít a települést magába foglaló egyházmegye megnevezése a Dioecesis rovatban. Sajnos egy egyházmegyén belül is léteztek azonos nevű helységek, például az esztergomi egyházmegyében fekvő Födém esek, Megyere k, vagy az egri egyházmegyebeli Szentmiklósók. Ilyenkor a kutató további elérhető források híján kénytelen a vagylagosságra hagyatkozni. Bonyolítja a kutatást, hogy a XVIII. század második felében és a XIX. század elején a nagy régi egyházmegyékből új egyházmegyék váltak ki. Bizonyos plébániák középkori eredetű exempt jogállása megszűnt és ezek az egyházigazgatási egységek is részeivé váltak a körülöttük fekvő egyházmegyéknek. Sok területi változás Mária Terézia királynő reformjainak részeként éppen a halasi bérmálás előtt két évvel, 1776-ban zajlott le. A sok nehézség ellenére a Patria rovatokba beírt helységnevek nagy többségét régi helységnévtárak, egyházi schematismusok, történeti-földrajzi szótárak és a történeti irodalom2 J segítségével azonosítottam. Csupán négy helységnevet hagytam azonosítatlanul: Batoniát (97.), Kishelyet( 119.), Güdrét (140.) és Aba fonót (?), (64-68.). Az azonosíthatatlannak látszó négy helységnév nem szerepel a származáshelyek alábbi felsorolásában.24 Az 1778. évi halasi bérmálási jegyzék néhány helyneve ragozott alakban került be a Patna rovatokba. Ezek a helynévi alakok tulajdonképpen Holl és egy esetben Hova valói kérdésre adott válaszok, amelyeket a jegyzék készítője hallás után átalakítatlanul írt le. Ilyen ragozott formában őrződött meg a Bátyán (Bátya), (83.), az Öcsi (Öcs), (74.), az Ősön (Ősi), (6.) és a Zsirán (Zsira), (59.) származáshely. A halasi bérmálási jegyzék helynevei látszólag egy-egy személy származását dokumentálják. Ha azonban a kiválasztott személy családneve többször előfordul ugyanazzal a származáshellyel a bérmálkozók és a bérmaszülők között, illetve ha a családnév meggyökeresedett Halas társadalmában, feltételezhetjük, hogy a tanulmányozott személy származáshelye családjának, tágabb famíliájának származáshelyét is jelenti. Ily módon az 1778. évi bérmálási jegyzék származáshelyei a korai halasi katolikusság jellemző származáshelyeiről adnak képet. A Patria rovatok azonosított falu- és városneveinek összességéből a XVIII. századi halasi katolikus lakosok migrációs érkezési irányai sejlenek föl. A Halason jellemző Tóth-Abonyi és Nagy-Apáti családnevek példáján, az 1778. évi bérmálási jegyzék segítségével igazolható, hogy a háromelemű nevek körében a helységnévi elem származáshelyre utal. (17., 39., 43., 50., 85.)25 A bérmálási jegyzékeken alapuló migrációs kutatásoknál legtöbbször megnevezhető egy-két olyan helység, ahonnan az átlagosnál több bérmálkozó érkezett. Az efféle helység az adott népesség domináns kibocsátó helyének tekinthető. A halasi kutatás eredményeként ilyen falut vagy várost nehéz lenne meghatározni. A bérmálkozók és a bérmaszülők sok helyről érkeztek. A migrációkutatók kedvenc kifejezését használva: sok kibocsátóhely létezett, de egy-egy helyről általában kevesen jöttek. A katolikusok Halasra költözése során dominált az észak-déli népmozgás, amely a XVIII. századi Magyarország legjellemzőbb népmozgási irányának számított.
