Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Bárth János: XVIII. századi halasi katolikusok származáshelyei
XVIII. századi halasi katolikusok származáshelyei 249 betűvel szerepeltetem azokat a családneveket, amelyek előfordulnak az 1778. évi bérmálási jegyzék nevei között. 300 forintot fizetett Kamhal János 150 forintot fizetett Kecskés György, Nagy Apáti János 100 forintot fizetett Benedek András, Benedek Pál 80 forintot fizetett Boser István 50 forintot fizetett Bor Ferenc, Botka István, Botka György, Bokony János, Benke József, Bemáth Antal, Dudás János, Dósa Mátyás, Fekete János, Hegyesi Mihály, Holló János, Jámbor Mihály, Juhász Péter, Kőházi Márton, Kanyó István, Latzi Ferenc, Molnáravits Ferenc, Nagy József, Nyíró György, Pintér János, Palkó János, Petrényi Ignác, Rozmaring György, Szekeres Mihály, Széké Máté, Szétsi János, Tóth Abonyi János, Túrái József, Úri Simon, Vincze Antal, Varga Mihály, Vég András 25 forintot fizetett Bajtzár József, Hegyes Menyhért, Hegyes Mihály, Horváth István, Varga János A fenti névsorból látható, hogy a 43 , jussváltó” családfő közül 29 gazda olyan családnevet viselt, amelyet 64 bérmálkozó és 18 bérmaszülő, összesen a bérmálási jegyzék 82 szereplője is magáénak mondhatott. Ezt a 26 féle családnevet tanulmányozhatjuk az alábbi névsorban, ahol ABC-be rendezve található annak a 29, jussváltó” gazdának a teljes neve, akiknek a családnevét bérmálkozók és bérmaszülők viseltek 1778-ban. A gazdanevek után láthatók az 1778. évi bérmálási jegyzékre utaló sorszámok (1. táblázat). Ha összevetjük az 1775. évi, jussváltó” névsort az 1778. évi bérmálási jegyzékkel, láthatjuk, hogy bizonyos ,jussváltó” gazdák maguk is bérmálkoztak vagy bérmaszülők voltak 1778-ban. „Túlkorosán” bérmálkozott: Benedek András 63 éves, Dósa Mátyás 42 éves, Fekete János 40 éves, Holló János 60 éves, Kőházi Márton 34 éves, Laczi Ferenc 35 éves. Bérmaapai teendőket látott el: Hegyes Menyhért, Jámbor Mihály, Szécsi János és Vincze Antal halasi katolikus ,jussváltó” gazda. A „korai” halasi katolikus jövevények, akiket fölöttébb nehezen fogadott be a református város, jobbára a szegények, vagy legalábbis a kevésbé vagyonosak létszámát növelték. Sok volt köztük a béres, a tanyai „kertész”, a pásztor. Az 1760-as évek második felében és az 1770-es években azonban már olyan katolikus családok is megtelepedtek a városban, akik pénzzel és kisebb-nagyobb állatvagyonnal rendelkeztek. Ilyen gazdák voltak a fentebb felsorolt 1775. évi,jussváltók”, hiszen pénzzel tudták enyhíteni az 1745. évi redemptió Halasra nehezedő terheit. Ezáltal természetesen megalapozták saját földszerzésüket és további megélhetésüket. Tehetősebb katolikusok kézművesként, mesteremberként is bekerültek a városba.13 A beköltöző katolikusok között akadtak kisnemesek is, például a Benedek, Bunkócy, Fűzik, Kamhal nevűek, akiket egyébként az 1778. évi bérmálási jegyzék is megörökített.14 A módos katolikusok közül kiemelkedett vagyonának nagyságával Kamhal János. Az 1778. évi bérmálási jegyzék tanúsága szerint a Pest megyei Örkényből származott Halasra. Nemes személyként tartották számon. Feleségét Herczeg Apollóniának hívták. 1785/86-ban a legtöbb adót (155 forintot) fizette Halason. 205 szarvasmarhát, 41 lovat, 1466 juhot, 96 hold szántóföldet, 78 kaszás rétet, 2 kapa szőlőt mondhatott magáénak.15 Vagyonával szerzett tekintélyét tükrözi, hogy első katolikusként került be a református irányítású Halas tanácsába,16 másrészt egyik gyermekének az ugyancsak katolikus Herpai Mihály kiskun kapitány vállalta a keresztapaságát.17 Utódai nagytekintélyű módos gazdaként éltek Halason, mígnem unokája
