Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Marcsik Antónia–Molnár Erika: Kiskunhalas–Zöldhalom 11–13. század humán csontvázleleteinek vizsgálata
Kiskunhalas-Zöldhalom 11-13. század humán csontvázleleteinek vizsgálata 167 Taxonómiai szempontból a széria teljesen europid jellegű (28 egyén csontváza). Domináns a cromagnoid csoport (8 férfi, 2 nő), és annak mindkét típusa, a cromagnoid-A és a —B is előfordul.26 A 10 egyén közül 9 két csoportot alkot, az egyikbe az 1., 19., 90., 25. és 8. sírszá- múak, míg a második csoportba a 88., 75., 84. és 70. sírszámúak tartoznak. A mediterrán csoportot (atlanto-mediterrán, gracilis mediterrán) kevesebb egyén képviseli (1 férfi, 5 nő).27 Ezek közül csak két sírszámú van közelebb egymáshoz, a 66. és 65. A jól körülhatárolt típusokon kívül azonban vannak olyan europid koponyák, melyeket közelebbről nem lehetett egyik csoportba sem besorolni (3 férfi, 9 nő). Ezek közül a brachykranok- brachymorphok (20-21-27-43. sírszámúak) szinte egy sorban helyezkednek el. Korábban említettük, hogy négy koponya az europid dominancia mellett néhány, a mongolidokra jellemző jellegzetességet is mutat, főleg a cromagnoid csoportban.28 Ezek közül kettő (70. és 84. sír) egymáshoz közel helyezkedik el a temetőtérképen. Nem tudjuk biztosan, hogy ezek a temetőtérképen egymáshoz közeli eltemetettek valójában rokonok voltak-e, mindenesetre fontosnak tartjuk megemlíteni egy esetleges későbbi genetikai vizsgálat számára. A patológiai elváltozások legnagyobb része nem jelentős (minor fejlődési rendellenességek, degeneratív ízületi elváltozások, anyagcsere/hematogén megbetegedések), azonban a tra- umás és a fertőzéses eredetű elváltozásokat - fontosságukra való tekintettel - ki kell emelnünk. A traumás eredetű csontelváltozásokhoz tartoznak anyagunkban a nagyobb esetszámban diagnosztizált törések, vágások-ütések és egy mesterséges beavatkozás (sebészi trepanáció). Továbbá jelentős a lumbosacralis tuberculosis egy egyénnél és egy koponya a leprás megbetegedés csonttani tüneteivel.29 A nagyobb gyakoriságot mutató traumás elváltozások, a törések - vágások nyilván harcos életmódjukra vezethetők vissza és feltételezhető, hogy a trepanációt egy koponyasérülés utáni kiigazítás miatt végezhették. A Duna-Tisza közéről az eddig publikált irodalmi adatok alapján néhány sebészi trepanáció ismeretes30 (BERECZKI-MARCSIK 2007, JÓZSA-FÓTHI 2007). Megerőltető munkavégzésre utaló csontelváltozásokat az alsó végtag vonatkozásában nem, a felső végtagon (humeruson) kisebb esetszámban figyelhettünk meg. Korábbi vizsgálataink eredményeként említhetjük, hogy a fertőző megbetegedésekhez tartozó csonttuberculosis ismert a Duna-Tisza közének avar korából, de a 10., illetve a 11-13. századokból is (PÁLFI-MARCSIK 1999, MARCSIK ETAL 2007). Az utóbbi években elkészített, publikált (MARCSIK 2014), illetve publikálás alatti tanulmányaink (Homokmégy-Székes: 10-11. sz.,31 Tiszakécske-Árkus dűlő: 10-11. sz.32) és jelen esetünk tovább növelték a csonttuberculosis esetszámát a honfoglalás-, illetve az Árpád-korban. Ugyanakkor a Duna-Tisza közének déli területéről, az Árpád-korra datált két temető embertani anyagában - eddigi vizsgálatok alapján - csonttuberculosist nem figyelhettünk meg (Szatymaz-Vasútállomás 10-12. század33 és Csátalja 11. sz.34). A másik súlyos fertőző megbetegedés, a lepra sem ismeretlen a Duna-Tisza közéről származó embertani anyagban. Irodalmi adataink alapján előfordult már a rézkorban (KÖHLER ET AL. 2009) - a tuberculosishoz hasonlóan - az avar korban (Hajós-Ciffahegy,35 Kiskundo- rozsma-Daruhalom, - Kettőshatár36), de előfordult a 11-12. században is (Felgyő-Kettőshalmi dűlő37). A Duna-Tisza közének Árpád-kori csontvázanyagával általános antropológiai és taxonómiai szempontból Lipták Pál foglalkozott (LIPTÁK 1957, 1983). Munkájából a főbb taxonokat emeljük ki - az utóbbi idők kéziratainak eredményeivel együtt - a 10. táblázatban.
