Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Marcsik Antónia–Molnár Erika: Kiskunhalas–Zöldhalom 11–13. század humán csontvázleleteinek vizsgálata
Kiskunhalas-Zöldhalom 11-13. század humán csontvázleleteinek vizsgálata 165 19. Periostitis nyoma a tibián. 73. sír, férfi, adultus 20. Periostitis nyoma a fibulán. 73. sír, férfi, adultus Gyulladásos és/vagy fertőzéses eredetű megbetegedések Fertőzéses eredetű elváltozásokat (és gyulladásokat) az adott morfológiai kép alapján két csoportra oszthatjuk: specifikus és nem specifikus elváltozások. A specifikus elváltozások körébe azokat a léziókat soroljuk, amelyek morfológiai képe nagy valószínűséggel utal egy adott fertőző megbetegedésre (pl. mycobacterialis fertőzések). Anyagunkban ezek közül a tuberkulózisra és a leprára utaló csontelváltozásokat figyelhettük meg. A 34. sirszámú adultus férfi sacrumának és 5. lumbalis csigolyájának medialis felszíne súlyos csontpusztulás (gennyesedés) nyomát mutatja (18. kép). Ezek az elváltozások, a gennyesedésre utaló léziók nagy valószínűséggel lumbo-sacralis csonttuberkulózisra vezethetők vissza.21 A 19. sírszámú maturus férfi koponyáján az apertura piriformis (csontos ormyílás) alsó széle lekerekedett és gyulladás nyomait mutatja. A spina nasalis anterior (elülső orrtövis) felszívódott, és egy levezető árok alakult ki a metszőktől kiindulva. A palatum durum (kemény szájpad) területe poroticus. Ezek a jellegek a lepra csonttani manifesztációi körébe sorolhatók. Mindezen elváltozásokon kívül a csigolyák corpusaiban szabálytalan bemélyedések figyelhetők meg.22 A specifikus fertőzésekre utaló elváltozásokon kívül több esetben figyeltünk meg olyan morfológiai elváltozásokat is, amelyek nagy gyakorisággal fertőzésre vezethetők vissza, azonban pontos kóroki tényezőjük nem állapítható meg (nem specifikus fertőzések). Ebbe a kategóriába soroltuk a koponya belső felszínén megfigyelhető különböző típusú érbenyomatokat (endokraniális léziók) egy egyénnél, a csigolyák testén látható fokozott erezettséget (hipervaszkularizáció) két egyénnél. Több esetben megfigyelhettük - feltehetően - a non-specifikus fertőzésre utaló periostitis nyomát, vagyis a csonthártya gyulladását, mely fő lokalizációs helye a hosszú csontok, elsősorban a tibia, fibula, femur. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy periostitis a hosszú csontokon esetenként traumás, mikrotraumás, metabolikus vagy más egyéb körfolyamatot is jelezhet. A szériában a 14. sírszámú egyénnél (férfi, senium) minden bizonnyal törés utáni. Összesen 10 csontvázon (6 férfi, 4 nő) látható periostitis, ezek közül a 73. sírszámú adultus férfi tibiája (19. kép) és fibulája (20. kép) súlyos elváltozást mutat. A bordák egyenetlen medialis felszíne - periostitis nyomaival vagy anélkül - tüdő és/vagy mellhártyagyulladásra enged következtetni (79. sír, férfi, senium).
