Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

10. Csikónevelés

94. Két cserepcsík

Molnár Ferenc így beszélte tovább: „Heréléskor a cserepcsík egyik végét megkötik, s a másik oldalánál fogva húzzák a herére, s utána jó erősen ezt a végét is összekötik. Előre, jól felnyomják a herék fölött, s mikor azokat a herezacskó felvágása után kiveszik, a cserepcsík alsó szélénél a tökzsinórt bicskával elvágják.” A szamarak herélése is ugyanígy történt.

Billegezés

Parasztgazdaságokban a csikóherélés után a billegezést is nyomban elvégezték. Ezt már többnyire maga a gazda intézte el, egy kis segítséggel.

Még mielőtt a csikót a herélés után fölengedték, ott fektében mindjárt be is billegezték. Ott égett a tűz a közelben, s abban a billegzővas kitüzesedett. A billegzéskor keletkezett sebhelyet sós zsírral bekenték, s két hét múlva a sült bőr le is hámlott, s előjött az új bőr. A billeget a csikó bal farára, vagy a nyakára sütötték.

A billegzővasakat a kovácsmesterek készítették megrendelésre, a gazdák kívánsága szerinti formában, de a kovácsok is sokszor hozzáadták a maguk elképzeléseit, így a billegzővasak száz meg száz formája keletkezett. Különben a billegzővasakat mintegy fél méter hosszú, kapanyél vastagságú nyélre szerelték.

A billegzés a tulajdonjog igazolására szolgált. A régi időben, amíg betyárok, tolvajok garázdálkodtak az országban mindenfelé, erre szükség is volt. A bélyegezeden lovak értéke nagyobb volt, mivel azokat a hozzáértő félkézkalmárkodó emberek szőrbillegbe tudták verni.

98