Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

7. A lovak gondozása a szilaj, fél szilaj és kezes tartás mellett

Szűrömet ős%i dér lepte be hajnalon,

Alig volt már egy-két levél a gallyakon.

Vussjafóldön háltam, csillagos ég alatt,

Mennyi sok s%ép álmot szőttem, szűröm alatt.

Kis Molnár Imre meg éjjeli pásztorkodásáról így emlékezett meg: „Két lovat sok helyen egy nyűgbe, úgynevezett kereszt nyűgbe vertek. Mindkét lónak a jobb lábára kapcsolták a nyűgöt. Én hideg ősszel már mindig a ló hátára másztam fel, így a ló teste melegítette a hasamat, mert ráhasaltam s végig a szűrrel takaróztam. Könyökeimet dugtam csak a szűr ujjába, s a kezemmel pedig összefogtam a szűr elejét. így aludtam néha 1-2 órát, de nagyon hosszú volt ám az éjszaka, már úgy Dömötör felé.”

Istállóban a ló, éjjel, de ha volt ideje és bátorsága nappal is lefeküdt. így jobban pihenhetett. Sok ló, amikor alszik, hortyog is. Ha kialudta magát, hajnal felé magától is fölkel, mert a hasa fölkelti.

A lovak tisztán tartása, úsztatás

Az istállós lovakat az e célra készült vakaró eszközökkel naponként megvakarták. E célra külön vékony fémlemezből, rövid fanyélre vakarókefék készültek. A csiklandósabb lovakat szalmacsutakkal csutakolták a por és piszok ellen, esedeg valami pokrócdarabbal húzogatták végig a testét, a lábszárakat, fejét, farkát és söré33. Lóvakarás. Móricgát, 1965

40