Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

7. A lovak gondozása a szilaj, fél szilaj és kezes tartás mellett

23. A télidőben istállóban tartott ménest naponta megjáratják a behavazott legelőn. Apajpuszta, 1980

„akolkorlát” kellett, négy soros korlátfával ellátva, mert a marhák közül kitörtek volna.

A gazdák kurta méneseit és lovait éjjelenként is legeltetni szokták, mert a ló mindig enni szeret. Egész éjjel kódorog- tak, legeltek, de a marhák után nem szívesen legelt, mert a marhaszagot nem szerették. A pásztor alhatott ugyan mellettük, de csak úgy mint a nyúl, éberen. Őrzésükre sok helyen a maga gyermekeit is felhasználta a gazda; egyik a répa, másik a kukorica felől feküdt le s onnan fülelték, hogy a lovak lábain merre csörög a vasnyűg, vagy merre ropogtatják a kukoricát.

Voltak kötél és szőr nyűgök is, kivált a régi időben. Ezek használata esetén is, a pásztornak éberkedni kellett. Egyik bará- tunk gyermekkori ló pásztorkodásáról így zengedez:

24. Bögyös Sándor gazda karikással és fokossal. Kiskunhalas-Rekettye pusztán, 1930 körül

35