Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

3. Régmúlt idők

7. Lófogás árkánnyal. Bugac, 1920 körül

A kurtaméneseket állandóan, s még a XIX. század középső idején is tilalmazta a hatóság. Idevágó levéltári adataink:

1794. Kurta-barmok a közönséges baromra hajtassanak.40

1800. Kurta-barmok tartása tilos.41

1806. Kurta-barmok tartása meg ne engedtessen.42

1817. Kurta-barmok tartása tilos.43

1834-ből ezeket olvastuk a város levéltárában: „A Kerületeknek előbbi közrendelései szerént csupán a fejős Teheneknek külön legeltetése (...) egyes Birtokosoknak Tanyái földjök helyheztetéséhez képpest engedtetvén meg, minden egyéb Kurta Barom neve alatt külön legeltetni szokott falkának tartása a megyebeli lakosoknak (...) hogy a Kurta Barmok el szaporodásából támadott, a’ köz bátorságot nem kevéssé meg háborító veszedelmek el háríttassanak — megtiltom — mely hasznos Köz Intézetnek meg újítása mellett fejős Teheneken kívül, mellyeknek gondviselésére egy gyalog ember is elegendő — minden egyéb Kurta Barmoknak tartása keményen el tiltadk, s ennek következtében el rendeltetik, hogy a kurta barom nevezet alatt akár melly külön falka mellett levő pásztoroknál akár kocsis — akár paripa lovak meg ne szenvedtessenek, szabad lévén a mezei Biztosoknak, és Hadnagyoknak az olyan pásztoroknak lovait, mint bitangokat el foglalni.”44

15