Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
10. Csikónevelés
ujjunk hegye, legjobb egy kétforintost vagy finom fémből készült — tehát rozsda- mentes — kerek tárgyat a sebre illeszteni s fáslival felkötni, többszörösen körülcsavarva olyan szorosan, ahogy csak a csikó elbírja. Legalább háromnaponként újra kell kötni, tágítani, mert fejlődik a csikó. Ha ezt gyenge korában megszokhatja, nem lesz neki olyan kellemetlen. Tizennégy napig kell vele így bánni. Ha a lyuk bővebb, pl. a hüvelyk ujjunk is belémegy, akkor a fémtárgy elé pargett ruhát kell tenni, s úgy kell a fáslit felkötni. Tizennégy nap után a sebhely igencsak beheged, de a fáslit még visszakötjük, aztán kimehet a csikó a mezőre. Ha tovább tartanánk az istállóban, sötét istállóban elveszthetné a látását; ezért jobb az ablakos istálló. Ha kocsival megyünk valahová, s a csikó is megy az anyjával, nem szabad sebesen hajtani. A tanya körül meg vigyázni kell, hogy a kutyák meg ne zavarják, mert a sebe kirepedhet. Ha látja a gazda, hogy rendbe jött a csikó (tapogatja), a fáslit leveszi, de azután is még sokáig vigyázni kell az ilyen köldökös csikóra, akárcsak az operált emberre. Különösebben arra kell ügyelni, hogy a csikó ne futkározhasson.81 Ugrándozás közben számos csikó szerez valamely testi hibát: inpókot, sántaságot, csípejét leüti stb., de kehességet is könnyen szerez, többnyire itatáskor a víztől, ha fáradt vagy izzadt, vagy szeles természetéből adódólag. A gazda ezeken a bajokon nem tud segíteni, de kíméléssel jót tehet vele. Némelyik meg is gyógyul, ha pl. a kehes csikót etetés után a hajtástól kíméli, hogy ne fulladjon. Mikor ismét kiürül, teljes munkára is képes.82 Remonda csikók Nagyobb gazdaságokban a legjava csikókat már jó előre remondának szánták, s a negyedik életévükben, amikor az előre meghirdetett helyekre vagy a városba kiszálló katonai bizottságnak — ha alkalmasnak találtattak — jó pénzért eladták. 300-500 forintot is kaptak a remondának alkalmas csikókért, minőségük szerint. Vásárokon is meg-megjelentek a remondavásárló bizottságok, s ugyanott lókereskedők is válogattak és vásároltak ilyen csikókat. Az évenként szokásos lóvizsgákon a kupecek is vigyázták a remondának is alkalmasnak látszó csikókat, s az alkuszoknak közvetítéséi díjért a legközelebbi alkalmakkor ajánlották is az ilyeneket. A közvetítési ún. cenzárpénz többnyire 5 forint volt, amit a fizetéskor le is vontak a vételárból. Nagy vásárokon, meg ahol volt elég anyag, ott csapatosan is vették az alkalmas csikókat. Voltak olyan lószakértő kupecek, akik maguk is meg merték venni a remondának való csikókat. Ösmertem egy kiskőrösi lókereskedőt, kinek a családtagjai is értettek a lóhoz. Ennek nagy istállója volt, s 100-150 remondának való csikó is elfért benne. Mikor az istállója megtelt, értesítette az átvevő katonai bizottságot, s azok a helyébe mentek, s a nekik való csikókat kiválogatták és megvásárolták. 110
